Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)
visszaemlékezése szerint szinte minden második, harmadik pácini lakosnál lengyelek laktak. „Apósoméknál is lakott három tiszt, Szabó Ferencéknél három tiszt, Berta Andráséknál is laktak. [. . .] Mi fiatalok is meleg szeretettel fogadtuk őket, az egész falu együttérzett a lengyelekkel... ” A katonai menekültek (elsősorban a tisztek) egy részét rangra, egészségi körülményekre, sok esetben elszállásolási nehézségek miatt — általános megelégedésre — magánh.ízaknái helyezték el. A szállásdíjat a kincstár fedezte. Az elszállásolás legegyszerűbb, leghumánusabb módja a lakás- vagy szobabérlés volt. Pácin községben Berta Ferencnénél öt lengyel tiszt, Sára Dánieléknél két tiszt, Lőrinc István lakásában egy alezredes és egy százados nyert elhelyezést. Dr. Braun öt katona, özv. Szabó Zsigmondné nyolc katona elszállásolását vállalta. Kerekes Istvánéknál 14 katona (altiszt) lakott. Cserepes Ferenc visszaemlékezése szerint Pácinban önként vállalták a menekültek elhelyezését „.. . akinek szabad szobája volt, jött és vitte a lengyeleket... akik elhívták őket, azok nem kértek pénzt.”8 8 A Pácinhoz közeli Riese községben, Tornyosnémetiben, Tornanádaskán a volt határőrlaktanyákban, Hidasnémetiben határőrlaktanyákban és a volt pénzügyőri alkalmazottak lakásaiban, Szerencsen a cukorgyári munkásbarakkokban, Abaújnádasdon az egykoripénzügyőr laktanyában voltak elszállásolva a lengyel katonai menekültek. Az északi, északkeleti megyékben szintén hasonló módon helyezték el a katonai személyeket. A menekültek az első hetek, hónapok elteltével tájékozódtak, felmérték helyzetüket. Létrehozták saját (sajátos) politikai, kulturális szervezeteiket. Ezzel egy időben több magyar, lengyeleket segítő társadalmi szerv is megkezdte működését. Kezdetét vette a lengyel katonai és polgári menekültek több mint öt esztendős magyarországi élete, amelynek fő kérdései (az evakuáció, élet- és munkaviszonyok, a táborok politikai viszonyai stb.), azonban egy újabb tanulmányt igényelnek. A menekültek fogadásának visszhangja A menekültek Magyarországra érkezése százezrek szeme láttára ment végbe, így különösen Északkelet-Magyarországon eseményszámba menő dolognak bizonyult. A „menekült kérdés”-sei több fővárosi és vidéki lap mellett számos külföldi sajtóorgánum is foglalkozott. Az F. R. H. is többször kitért a menekültek fogadására. „A magyar lakosság tekintet nélkül politikai szempontokra, emberszeretettel fogadta a lengyel menekülteket. . . ”89 A New York World Telegram és a Washington Post vezércikkekben méltatták „.. . azt a humánus bánásmódot, amelyben a magyar nép a lengyel menekülteket részesítette.”90 Angliában a Lordok Házában Lord Noel Buxton méltatta a lengyeleknek nyújtott gyors segítséget,91 a Manchester Guardian c. lapban szintén elismerő írás jelent meg.92 A Stampa c. római lap Miskolcról közölt tudósításában kihangsúlyozta, hogy a hatóságok mellett a „. . . magyar lakosság (is) nagy tapintatról és lelki finomságról tesz tanúságot a lengyel menekültek irányában, ellátják őket minden szükségessel.”93 A jugoszláv Politika is foglalkozott a magyarországi hangulattal: a „... közvélemény is megtartotta teljes nyugalmát, bár a lengyel tragédia őszinte és mély részvétet keltett.”94 A menekültek 1939. őszén is, később is hálásan, elismerően nyilatkoztak „... a hontalanoknak kijáró együttérzésen túl, mindenki igyekezett rajtuk segíteni. Nagy hálával fogadtuk ezt a szeretetet és önzetlen barátságot. A legendás magyar vendégszeretet ezekben a nehéz időkben is ott tündököl(t) minden magyar szívében.”95 191
