Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)

szerint „még októberben is” és sajnos később is volt olyan tábor, pl. Hidasnémetiben, ahol a lengyel katonáknak szalmazsák nélküli fekvőhelyet tudtak csak biztosítani.85

A tábori szemlék során nyilvánvalóvá vált, hogy az elhelyezés sokrétűbb problémának bizonyult, mint az az első hónapokban látszott. Még 1940 tavaszán is voltak olyan táborok, ahol a lengyel legénység részére — priccsek hiányában — alkalmi fekhelyeket, vagy a földre (padlózatra) hintett szalma fekhelyeket tudtak biztosítani. A kassai VIII. hadtestparancsnokság a H. M.-be küldött 1940. április 19-i távirati jelentéséből tudjuk, hogy a lengyel katonai (legénységi állományú) személyek részére Csarodára 210, R icsére 170, Hidasnémetire 70, Perénybe 150, Tornanádaskára pedig 220 priccset igényeltek (országos viszonylatban 4594 db prices beszerzését irányozták elő).86

Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben a lengyel katonai táborok feletti felügyeletet a miskolci VII. és a kassai VIII. honvéd hadtestparancsnokságok látták el. Az elhelyezést a volt magyar és csehszlovák határőr és vámőr laktanyákban, néhány e célra kibérelt kastélyban, üzemi és mezőgazdasági épületekben, valamint magánházakban biztosították. Az elhelyezés költségeit a H. M. 21. osztály közbejöttével az illetékes hadtestparancsnokságok fedezték.

Az elhelyezésnél, az őrzési viszonyok kialakításánál személyi problémák is előadódtak. Több táborparancsnokról már az első hónapokban kiderült, hogy alkalmatlan — a különben nagy körültekintést és tapintatot igénylő — beosztására. A kassai VIII. hadtestparancsnokság területén lévő táborokban is hasonló helyzet alakult ki. A hadtestparancsnokság illetékesei belátták, hogy a fiatal, ambiciózus — viszonylag gyors előmenetelre számító - táborparancsnokok helyett tartalékos, vagy idősebb törzstiszteket kell alkalmazni. Az előbbiek is arra utalnak, hogy a katonai hatóságok egy része, jelen esetben a kassai hadtestparancsnokság, igyekezett az akkori helyzetben megengedhető könnyítéseket biztosítani a lengyel katonai menekültek részére. Természetesen több olyan esetről is tudunk, amikor éppen a hadtestparancsnokságtól indult ki egy-egy korlátozó intézkedés. A kassai hadtestparancsnokság táviratilag kérte, hogy „. .. a hdt. területén Hidasnémetiben, Mándokon és Ricsén felállított internálótáborokhoz sürgősen egy-egy magasabb rendfokozatú, németül, esetleg lengyelül, vagy tótul beszélő ny. állományú vagy szkv. (szolgálaton kívüli) törzstiszt osztassák be, mivel ezen táborokban jelenleg is sok lengyel tiszt, köztük törzstiszt van elhelyezve. .. . Ezen táborokban internált lengyel legénység nagy részben elkereseredett emberek ... az ezekkel való helyes, megértő bánásmódra a jelenlegi fiatal táborparancsnokok nem alkalmasak, sőt tapasztalatlanságuk és meg nem értésük következtében, magatartásuk és eljárásuk gyakran káros is, sok súrlódás lenne elkerülhető, ha a táborparancsnokok megfelelő tapasztalattal bíró idősebb ny. állományú törzstisztek lennének.”87

A VII. és a VIII. hadtestparancsnokságok területén az 1939. szeptember 19-i elhelyezési tervezet szerint 18 táborban összesen 9500 lengyel katonai személy fogadására számítottak. (Lásd az I. sz. táblázatot.) A Magyarországra érkezett lengyel katonák és tisztek nagy számára való tekintettel a VII. és a VIII. hadtestparancsnokságok területein is újabb táborokat létesítettek. (Lásd a IIL sz. táblázatot.) Az 1939. december 6-i állománykimutatás szerint a VII. hadtest területén 21 táborban 1414 lengyel tiszt, 4257 katona, és 146 katonai családtag tartózkodott. A VIII. hadtest felügyelete alatti 13 táborban 250 tiszt és 1412 katona elszállásolását biztosították.

Pácinba 1939. szeptember 25-én a Karcsa-híd felől érkezett az első lengyel katonai csoport 20 katonai teherautóval. A lengyeleket barátokként fogadták Pácinban is, mert „... mindenki úgy tudta róluk, hogy régi barátaink.” — A Pácinba érkezett lengyel katonai menekültek zömét a helybeli volt határőrlaktanyában szállásolták el. Berta István

189