Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)
Dr. Hegyi István jelentéséből tudjuk, hogy a bekecsi és a tállyai táborok október második felében is változatlanul zsúfoltak voltak. Bekecsen az egyik béreslakásban pl. 18 lengyel lány tarthatatlan körülmények között volt elszállásolva. A szűkös férőhely miatt Bekecsen is hiányzott a betegszoba. „A rátkai tábornak rossz az ivóvize, úgyhogy a tiszti orvos ennek a tábornak a fenntartását közegészségügyi szempontból ellenzi. Rossz helyen is van elhelyezve — a községen kívül egy majorban, rossz és egészségtelen béreslakásokban — a rossz út miatt alig megközelíthető helyen. Ezért az ellenőrzés is nagyon hiányos.”78 A jelentésben a Bekecsen és a Legyesbénye községben táboron kívül elhelyezett, valamint a bekecsi táborból élemezett menekültek lakásviszonyairól is riasztó megállapításokat olvashatunk. Hegyi szerint több magyar család, akik ideiglenesen vállalták a lengyelek elszállásolását, lakásaikból kitették a menekülteket. „Ezek a táborba visszatértek, vagy elszöktek. A lakásból ki nem tettek közül is sokan ismeretlen helyre távoztak, mert ellenőrzés alatt nem állnak.” A jelentést elkészítő dr. Hegyi István az előbbiekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a bekecsi táborban (tehát nem a magánházaknál elhelyezetteknél) az „.. . élelmezés jó és olcsó, ami napi átalányban 60 fillérbe került, s lengyel ízlés szerint egy lengyel szakács főzött. A napi kenyérfejadag fél kiló volt.”79 Az étkezés — más táborokhoz hasonlóan — étkezési jeggyel történt. A táborban minden kisebb csoportnak „parancsnoka” volt, aki kiosztotta az élelmiszerjegyeket és a magyar—lengyel nyelvű létszámkimutatást is vezette. Igen figyelemre méltó s számos korabeli kérdésre választadó tény, hogy a menekültekről több táborban, így pl. Bekecsen is, októberben, novemberben „még” nem készítettek létszámkimutatást, csupán a volt lakóhelyek feltüntetésével vezettek létszámkimutatást. Az előzetes összeírás szerint a bekecsi táborban Krakkó, Katowice, Bielsko (Biala), Varsó, Przemysl, Poznan, Miszewski, Choczaw, Katusz helységekből való menekültek tartózkodtak. A zempléni menekültek egy részét „láthatatlan kezek” még a tényleges létszámbavétel előtt angol és francia területekre vezették.80 Az elszállásolási nehézségek miatt Cornides főszolgabíró, a tábor parancsnoka, 18 lányt napi 75 fillér ellátási költség mellett a szikszói Bethania árvaházba, „felsőbb utasításra” a losonci táborba 200 személyt kívánt elhelyezni. A zempléni táborok zsúfoltsága azonban hamarosan megoldódott. A katonakorú lengyel polgári menekültek nagy számban hagyták el az ország területét, sokan pedig munkát vállaltak, elhelyezkedtek. 1939 október elején csupán a bekecsi táborból az Országos Munkaközvetítő Iroda kérésére 40 főt Győrbe irányítottak.81 A táborok ellátását a B. M. IX. osztálya (részben a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság) biztosította. A bekecsi tábor első havi kiadását (október 16-ig) az első ízben kapott 14 ezer pengőből fedezték, később a havi ellátmány összegét 20 ezer pengőre emelték fel. A tábor első hónapi kiadásai a következőképpen alakultak: Személyi kiadás Élelmezés Irodaszerek Tüzelő 126,50 4741,61 36,40 128,30 108,64 183,62 150,50 Gyógyszer Tisztítószerek Benzin Berendezési tárgyak Szállítás Telefon Takarmány 8475,57 71,78 256,02 159,10 187
