Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)
megyék területén levő menekülttáborok helyzetét, pontos (? ) létszámkimutatást készítettek, a berendezési s egyéb hiányosságok pótlására több intézkedést helyeztek kilátásba. A táborszemlékről készített jelentések rendkívül becses értékűek, mert leltári részletességű jegyzőkönyvek — eddigi ismereteink szerint — csak az alábbiakban ismertetett lengyel polgári táborokról maradtak fenn. (A többi tábor berendezési viszonyáról, ellátottságáról vagy nem készítettek jelentést, vagy pedig elpusztultak a II. világháború idején, esetleg kiselejtezték az iratokat.) II. sz. táblázat A szerencsi járásban elhelyezett lengyel polgári menekültek létszáma 1939 október első felében Helység Időpont Elhelyezési mód Férfi Nő Gyermek Összesen Bekecs és Bénye okt. 13. gazdatiszti lakás, magtár, magánházak, béreslakások 174 88 77 339 Tállya okt. 13. munkás lakótelep 225 15 12 252 Mád okt. 10. csendőrlaktanya, Zichy-ház, Eszterházy kastély inasszobái 88 12 13 113 Rátka okt. 13. intézői lakás 44 3 2 49 összesen: 531 118 104 753 Grein György, a B. M. IX. osztályához beosztott gondnok október elején ismét meglátogatta a bekecsi, tállyai, rátkai és a mádi lengyel polgári menekülttáborokat. Az október 13-i keltezésű jelentéséből tudjuk, hogy a bekecsi táborhoz tartozó menekültek ebben az időben már öt helyen voltak elszállásolva. A gazdatiszti lakásban 194, a magtárban 33, béreslakásokban 35, magánházaknál 46, Bénye községben 31,összesen 339 fő (54 család) nyert elhelyezését.6 7 (Lásd a II. sz. táblázatot.) A gazdatiszti lakásban legnagyobbrészt nők és gyermekek laktak. A tábor túlzsúfolt lehetett, hiszen Grein György szépítés nélkül jelentette, hogy a „. . .. bekecsi táborban megnyugtató módon legfeljebb 250 személyt lehet elhelyezni. Éspedig: a gazdatiszti lakban 180, a magtárban 40, a béreslakásokban 30 személyt. Ebből a táborból elhelyezendő volna az összes nő és gyermek, ezeknek férfi hozzátartozói, valamint az intelligens középosztaghoz tartozó egyének, ösz- szesen kb. 200—220 személy.”6 8 A táborban az étkezés, fűtés és világítás megfelelőnek bizonyult. A magtárba 245 pengő értékben újabb kályhák, a béreslakásokba pedig petróleumlámpák beszerzését rendelték el. A szükséges munkálatok elvégzésére (üstház, mosókonyha berendezése, ablaküvegezés stb.) azonban csupán 47 pengőt irányoztak elő. A jelentés megállapította, ha „... a létszám 250 főre csökkentetik, szalmazsák, takaró stb. szükséglet itt nem lesz.”6 9 A létszámcsökkenés „szükségessége” nemcsak a zempléni táborokban merült fel. 185
