Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)
titkár szerint az ország területére érkezett, vagy később érkező lengyel menekültek között nagy számban voltak (illetve lehettek civilruhába öltözött) olyan katonai egyének, akik a magyar határrendészeti szervek kikerülésével kerültek az ország belsejébe, s róluk az illetékes katonai szervek („K” kirendeltségek) tudomást sem szerezhettek. Bonczos nyomatékosan felhívta a közigazgatási vezetők figyelmét arra, hogy a lengyel katonai (rendőr, vámőr stb.) menekülteket tekintet nélkül arra, hogy azok egyenruhában, vagy polgári öltözékben vannak-e, a legközelebbi katonai parancsnokságnak át kell adni. Kivételt képeztek azok a személyek, akik valamelyik katonai parancsnokság igazolványával voltak ellátva, azaz szabad mozgásra engedélyük volt.59 Bonczos államtitkár az előbbi rendelkezést szeptember 27-én kiegészítette: „A lengyel polgári menekültek közül a gyűjtőtáborokba való szállítás ill. elhelyezés alól a diplomáciai útlevéllel utazók, a magas egyházi és állami hatóságok vezetői, egyszóval magas politikai személyiségek és hozzátartozóik . . . ellenőrzés mellett szabadon mozoghatnak. ”60 A belügyminisztériumi rendeletre valamennyi vármegyében kihirdették: „Tilos a lengyel menekültektől uzsorában vásárolni!”. Az F. R. H. szeptember 23-i cikkében ismertette Borbély-Maczky Emil főispánnak, a VII. hadtest országmozgósítási kormánybiztosának rendeletét, amelyben megtiltja a lengyel menekültek kiuzsorázását: „Tudomásomra jutott, hogy a gépkocsin érkező lengyel menekülteket — kik többnyire csak lengyel valutával rendelkeznek — egyes személyek a városokban és a falvakban megállították és ingóságaik, főként gépkocsijaik megvételére tesznek ajánlatot természetesen olyan alacsony áron, hogy az a kiuzsorázás határán mozog. A magyar néplélektől oly távol álló üzérkedés és a menekültek nehéz helyzetét kihasználó uzsora azonnali megszüntetésére nagy súlyt helyezek ... A lengyel menekültekkel kötött ügylet amennyiben uzsora jelleget viseli magán (!), semmis. A haszonlesésből kötött ügyletek vétkes szereplői ellen eljárás teendő folyamatba.” Az F. R. H. másnapi (szept. 24.) számában ismertették a büntetés mértékét is: „A pénzbüntetés legmagasabb mértéke 8000 (!) pengő.” A katonai menekültek egy részét Borsod, Abaúj, Zemplén megyék területén levő volt határőrlaktanyában, gazdasági épületekben, a polgári menekülteket különböző rendeltetésű (volt mezőgazdasági és ipari) épületekben és magánházakban helyezték el. (Lásd az I. és a II. sz. táblázatot.) A Magyar Jövő értesülése szerint szeptember végéig a VII. hadtest területén 9300 katonai és 8700 polgári, összesen 18 ezer lengyel menekült nyert elhelyezést. A menekültek elhelyezésének ellenőrzését az érkezéssel egyidőben bevezették. Szeptember végén Borbély-Maczky Emil kormánybiztos-főispán dr. Végh László főszolgabíró társaságában meglátogatta a VII. hadtestparancsnokság területén levő lengyel katonai és polgári menekülttáborokat, hogy a helyszínen ellenőrizhessék a menekültek elhelyezési és élelmezési viszonyait. ,A látogatás alkalmával Balassagyarmaton, Rimaszé- csen, Egerben, Losoncon és más helységekben megbeszéléseket folytattak, hogy a lengyel menekültek érdekeinek (!) megfelelő elbánást mindenütt biztosítsák . . .”61 A menekültek elhelyezése A menekültek elhelyezésére kijelölt több északkelet-magyarországi helységben — minden jóindulat ellenére — élelmezési és elszállásolási nehézségek adódtak. A községek elöljáróságait a menekültek nagy létszámban érkezése váratlanul érte. Élelem mindenütt volt, de az elszállásolásban nagy különbségek adódtak. A menekültek elhelyezése szempontjából az észak- és északkelet-magyarországi vármegyék „földrajzi” előnyben voltak, így a menekültek „első hullámá”-t a határmenti területeken szállásolták el. A Szerencs 183
