Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)
lengyel katonák és a polgári lakosság közül sokan a szomszédos Litvániában, Romániában14 és Magyarországon kértek menedéket. Miután Varsó—Berlin, illetve Berlin—Párizs között a békeidó'kre jellemző vasúti és légi összeköttetés megszűnt, a Lengyelországból Franciaországba és Angliába irányuló lengyel személy- és csomagforgalom nagyobb része a magyar-lengyel határon, Budapesten keresztül bonyolódott le. A dél-lengyelországi hadműveletek alakulása következtében 1939. szeptember 18—19-i napokat követően az ellenség elől való menekülésre is csak (!) Magyarországra, illetve Magyarországon keresztül volt lehetőség. 15 Háry András varsói magyar követ, látva az események alakulását, már szeptember 13-án kérte a magyar kormányt, hogy a lengyelek Magyarországra menekülését hatóságilag könnyítse meg.16 A német csapatok előőrsei 1939. szeptember 21-én 14 óra 40 perckor azonban elérték a Volóc közelében levő magyar—lengyel határszakaszt,1 7 így a Magyarországra való menekülés — a csoportos, szervezett határátlépés — szeptember 21. után igen nagy körültekintést (pár héttel később konspirativ előkészítést) igényelt. A tömegesen Magyarországra érkező lengyel menekültek jogi helyzetéről, sorsuk alakulásáról szeptember 17-én délelőtt Leon Orlowski budapesti lengyel követ megbeszélést folytatott Csáky külügyminiszterrel. Csáky a miniszterelnökkel és a vezérkari főnökkel egyetértésben körvonalazta a lengyel menekültekkel szemben foganatosítandó rendszabályokat. Csáky hozzájárulásával a katonákat (a fegyveres erők tagjait) lefegyverezték és internáló táborokba helyezték el. A polgári menekültek között különbséget tettek aszerint, hogy saját anyagi eszközeikkel fenn tudták-e tartani magukat, vagy eltartásra szorulnak. Az előbbieket úgy tekintették és kezelték, mint minden más idegen állampol gárt, aki Magyarország területére lépett, az utóbbiak (segélyezésre szorulók) részére azonban menekült polgári táborokat (obóz) létesítettek.18 A sajtószervek (főképpen a helyi újságok) kezdetben élénk figyelemmel kísérték a lengyelek Magyarországra érkezését. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap „Megkezdődött a lengyelek menekülése Magyarországra” c. cikkében részletesen foglalkozott a „lengyel kérdésesei. A lengyelországi események következményeképpen az elmúlt éjszaka [szept. 17. — L. L] megkezdődött a lengyel lakosságnak Magyarországra való beszivárgása. Továbbszállításuk és ellátásuk megszervezése céljából Perényi Zsigmond kormányzói biztos elnökletével értekezletet tartottak IJngváron. A menekültek szerint lengyel csapatok is át akarnak jönni a [magyar—lengyel — L. L] határon. Előkészületek történtek magyar területen való lefegyverzésükre.”19 Az előbb idézett tudósítás szerint Volóc, Ökörmező, Torony és Uzsok határ menti községekbe szeptember 18-án egész nap érkeztek szórványos menekültcsoportok Lengyelországból, legnagyobbrészt asszonyok és gyerekek. Volócra szeptember 18-án érkezett az első menekülteket szállító vonat. „Az első tehervonat néhány vagon benzint és olajat is hozott magával, az utasok asszonyok és gyerekek voltak a két vonaton, összesen mintegy 80-an”.2 0 A menekültek Magyarországra áramlása gyors ütemben folytatódott, az uzsoki hágónál „... lengyel katonák is akarnak átjönni magyar területre. Két lengyel dandár akar átjönni.” olvashatjuk az MTI 1939. szeptember 18-i jelentésében. A lengyel katonai személyek magyar területre érkezése néhány nap alatt ténylegesen nagy méreteket öltött. A menekültek első hullámával Magyarországra menekült a Drogobycz-i lengyel határ- és vámőr hivatal tisztikara és teljes személyzete és a (magyar—lengyel) határhoz közeli vasútállomások személyzete családtagjaikkal együtt. „Magukkal hozták gyermekeiket és hozzátartozóikat is, de csak kevés csomagot tudtak elhozni, mert nem volt rá idejük”.21 A német—lengyel háborús konfliktusban a magyar kormány pozitív állásfoglalása megkönnyítette a lengyeleknek a magyar-lengyel határ átlépését.22 A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1939. szeptember 20-i számában23 beszámolt arról, hogy a menekül175