Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
A kimutatásban szereplő 10—20 kh, valamint a 20—50 kh közötti birtokosok tulajdonképpen a középparaszti réteget alkották a községben. Számuk 40 (20,2%), birtokuk nagysága 601 kh (43,6%). A 20 és 50 kh közötti birtoknagyságot a középparaszti birtok közé lehet sorolni, mivel átlagosan 25 kh-nyi birtokkal rendelkeztek, de egyénenként vizsgálva sem lépi túl egyik sem a 30 kh-at. Emellett szól az a tény is, hogy a község földjeinek egy holdjára jutó átlagos kataszteri tiszta jövedelem alapján csupán kb. 180 aranykorona2 9 volt a tulajdonukban levő földbirtok jövedelme, amely még az 1950-es évek politikai megfontolásai alapján is — a középparaszti réteghez való tartozást jelenti, noha egy rövid időszakban közülük néhány családot kuláklistára tettek30 annak ellenére, hogy rendszeres bérmunkást nem alkalmaztak. A következőkben a Grósz-féle birtok változásával kívánok foglalkozni. A Magyar Királyi OFB 31928/1923. sz. ítélete alapján — A Nagyatádi-féle földreform keretében — ebből a birtokból 109 kh került kiosztásra. Jellemző azonban a földreform felemás megoldására, hogy a kiosztott földekből csupán 68 kh-at kaptak a község lakosai, a többit (40 kh-at) a földreform alá került határrészben elszórva a volt tulajdonos szerzett vissza.31 Akiosztott 68 kh földből 51 fő részesült. Közülük a telekkönyvi adatok alapján 35-en élnek földművelésből (kis-, vagy középparasztok), 16-an pedig gyárimunkások vagy egyéb foglalkozásúak. Az 1935-ben Magyarország földbirtokviszonyairól készült statisztikai felmérés 85 földhöz juttatott főt mutat ki,32 azonban, ha összehasonlítjuk a telekkönyvi adatokkal, akkor a különbség mindjárt nyilvánvalóvá válik. A különbség ti. abból adódik, hogy 34 telekkönyvi szám alatt a volt tulajdonos neve szerepel új birtokosként. A földreformról készült telekkönyvi bejegyzések eligazítást adnak a kiosztott föld minőségére is. Meg kell jegyezni, hogy a község határában kevés a jó minőségű föld, mégis érdekes képet mutatnak az alábbi, a kiosztott föld minőség szerinti megoszlását mutató adatok: 1. oszt. föld — 2. oszt. föld — 3. oszt. föld 3,3% 4. oszt. föld 16,6% 5. oszt. föld 70,1% 6. oszt. föld 10,0% Tehát a legtöbb kiosztott föld 5. és 6. osztályú (80,1%), amelynek kataszteri tiszta j ow'd elme kh-anként 5, illetve 6 aranykorona és amely csak különlegesen nagy munka- befektetéssel művelhető viszonylag gazdaságosan. Különösen igaz ez, ha tekintetbe vesszük, hogy az új földtulajdonosok igen magas lejtőszögű domboldalakon kapták meg birtokukat, amelyet a mai modern nagyüzemi gazdaság szántóföldi művelésre már alkalmatlannak tart, és a művelésből ki is vont. Az OFB rendelkezett a kiosztásra került földek megváltásáról és törlesztéséről is. Egy kh föld (5. osztályú) megváltási ára 256 —P volt,33 amely kb. megegyezett azzal az összeggel, amennyiért a szabadforgalomban eladásra került a föld. Könnyítést csupán az jelentett, hogy viszonylag hosszú idő alatt lehetett törleszteni. Az 1939. IV. te. 16. §-a alapján a földművelésügyi miniszter rendeletet hozott arról, hogy a Grósz-féle birtokot a tulajdonos alkotórészeivel és tartozékaival együtt, a magyar államnak tulajdonul átengedje. Az átengedett tulajdon ellenértékéről a FM később határoz?4 Ezt a rendelkezést követte 1942. szeptember 6-án a XV. te., amely a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szól. E te. III. fejezete kimondja, hogy a tulajdonos az ingatlant átengedni köteles, majd a 3. § 2. bek.-e aláhúzottan hangsúlyozza a „köteles” szót. 10 Levéltári Évkönyv I. 145
