Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
Újabb változást az 1938-as I. bécsi döntés hoz, amelynek következtében megtörténik 1938 őszén az ún. „Felvidéki bevonulás”. Túl az esemény politikai jelentőségén, közigazgatási vonatkozása is volt. 1939. január 1-vel, következtetés alapján, a községet, illetőleg a körjegyzőséget az ózdi járáshoz csatolták,21 amelynek mind a mai napig tagja. Az 1886. évi XXII. te. rendelkezik arról is, hogy a községek szabályrendelet alapján működjenek. 1912. június 19-én alkotta meg a képviselőtestület a megyei Levéltárban található községi szabályrendeletet, amelyet 1928. november 6-án pótszabályrendelettel egészítettek ki.22 Ebben az időben már világossá vált, hogy a megváltozott viszonyok parancsolóan sürgetik az új szabályrendeletet. Ez okból 1929. február 20-án megtartott képviselőtestületi ülésen határozatot hoztak új szabályrendelet kidolgozásáról,23 amely még ez évben megszületett a két társközségével (Alsó és Felső-Hangony) együtt.24 Ez a rendelet lényegében 1950 októberéig, a tanács megalakulásáig volt érvényben. Földbirtokviszonyok A község társadalmi, gazdasági viszonyait vizsgálva elsőként a földbirtok viszonyokat kell bonckés alá venni. A különböző statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a község területén 4 féle birtoktípus volt található, amely a XIX. század végétől 1935-ig az alábbi változáson ment keresztül.2 5 1895 1935 Birtoktípus Gazdaság terület (kh) Gazdaság terület (kh) Paraszti birtok 184 956 199 1162 Grósz-féle birtok 1 768 1 597 Legeltetési Társulat — 453 — 453 Egyházközségi 2 43 2 18 Összesen:22202230 A továbbiakban az 1935-ös statisztikai adatok elemzésével kívánom bemutatni az egyes birtoktípusokat.2 6 A birtoktípusok közül a legjelentősebb a lakosság által saját tulajdonban használt föld, amelynek nagy részét a jobbágyfelszabadítás előtt úrbéri telekként használták. Ez az összes földterületből (2230 kát. h.) csupán 1162 kát. h., amely 199 birtokos között oszlik meg. A község lakóinak közös használatában volt a Legeltetési Társulat 453 kh-nyi legelő- és erdőterülete. A község határában levő volt urasági birtokot a XIX. század közepén Grósz János balatoni nagybirtokos vásárolta meg, és amelyet a XX. században fia (Miksa) viszonylag korszerű mezőgazdasági nagyüzemmé fejlesztett, majd később bérlőkkel műveltetett. A Grósz-féle birtok területe 597 kh volt, amelynek nagyobb része szántóföld volt, bár jelentősnek mondható a rét, legelő és erdő is. Ezek mellett jelentéktelen földterülettel (18 kh) rendelkezett az egyházközség, amelynek műveléséről a mindenkori pap és kántor gondoskodott. Ezt a területet azonban figyelmen kívül lehet hagyni a birtokviszonyok vizsgálatánál. Kimutatás a birtokviszonyokról:2 7 143
