Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
család élt, és 130 köblös földet művelt. Ettől az időtől kezdve a jobbágyfelszabadításig a Csáky család birtoka Szentsimon. Mit adott a község a földesúrnak? Álljon itt emlékezésül egy idős ember válasza, aki apjától hallotta ezeket: „Csáky grófoknak volt itt birtokuk. Akkor a tanya még nem volt meg, de a Tiszttartó-ház már igen. Ezt a Csákyak építették (a mai Tanácsház). Abban lakott a Gazda (így nevezték). Az uraság hozta ide Szikszóról. Családi neve Kovács volt. Mikor a parasztok learattak, kiment a Gazda, és minden hetedik keresztbe (csomó) egy zöld gallyat szúrt. (A visszaemlékezésben kissé keveredik valószínűleg a feudális kori és a polgári kori földbérleti viszony néhány vonása.). A megjelölt kereszteket először mindenkinek a gróf szérűjére kellett behordani, s csak azután hordhatta a magáét... A hetedik kereszten kívül még más tartozása is volt. Amikor kidobolták, hogy jön a „futurás”, minden ház elé ki kellett tenni egy porció szénát és két tarisznya zabot. Azt összeszedték és elvitték ... Jártak dolgozni Szikszóra is, Csáky másik birtokára. Aki nem mehetett, mást küldött maga helyett.... A községi korcsma és boltjog is a földesúré volt, s azt kiadták árendába ... Ez volt az a világ, amikor a „szegény” az „úrét járta, dolgozta.”8 Az 1848. esztendőt keserves évek előzték meg a község életében. A 40-es években „vereshimlő” és éhínség ütötte fel fejét. Egész családok pusztultak el a járvány és éhség következtében. Erről így ír 1847-ben Szagula József plébános: „Nagy éhínség volt a község között, az előbbi évek csekély termése miatt. Szentsimonban a tavaszi vetést még a jég is elverte. Ennek következtében lettek sokan a halál martaléki.”9 1848. április 6-án hirdették ki a községben a jobbágyfelszabadítást, amelyről a kereszteltek anyakönyve tanúskodik: „A jobbágyoknak az úrdolgától és dézsmától, szóval minden úri tartozásoktól való felmentése kihirdettetett Kubinyi László v. szolgabíró és Madarasi Pál, Török Bálint táblabíró urak által.” Szentsimonban a jobbágyfelszabadítás előtt — 1837-ben — volt egy földrendezés (tagosítás). Ekkor alakult ki az az úri birtok, amely a jobbágyfelszabadítás után a földesúr kezén maradt.10 Ezt a birtokot vásárolta meg egy Miklovics nevű rimaszombati ügyvéd, aki — miután felajánlotta megvételre a községnek, de az egyezség nem jött létre — nemsokára eladta Grósz János balatoni földbirtokosnak. Az új tulajdonos a birtok központjába tanyát építtetett, és viszonylag korszerű gazdálkodást valósított meg. Ezt a birtokot érintette előbb az 1920-as években megvalósított Nagyatádi-féle' földreform, majd véglegesen 1945 tavaszán osztották szét a falu rászoruló lakosai között. A község, mint mondottuk, ősidők óta lakott település. Jelentős történelmi műemléke az Árpád-korból származó — de azóta sok átalakításon keresztül ment — román stílusú templom, benne az országban szinte egyedülálló fakazettás mennyezet az 1600-as évek közepéről. Feljegyzés, ill. dokumentum nincs róla, de feltételezhető, hogy a középkorban már volt a községben ún. plébániai iskola. Az első feljegyzés szerint 1836. szeptember 23-án Szagula plébános „fejezte be” az új iskolát”, amely a legkritikusabb megállapítások szerint is már legalább a második ilyen jellegű intézmény. Erre utal a Protokollum szövegében található „új” szó. Ez az iskola 1864-ben (március 14-én) leégett, majd rendbehozták és kibővítették egy kis előcsarnokkal. libben függött az iskolacsengő. Az épület a mai igazgatói lakás (Kutmari lakás) kertjében állott, egy gerendás helyiségből állt, két ablakkal a Csátaly nevű mocsaras rétre, két ablakkal pedig a volt kántori lakásra nézett. Ez volt a község iskolája 1927-ig, ebben az egy helyiségben tanult a község ifjúsága, egyszerre, egy időben 1—6. osztályos korig, valamint 3 ismétlő osztály. Ebben az iskolában rendezték a műkedvelő előadásokat a XIX. sz. vége felé. Itt kezdte meg működését az 1899-ben alakult Rk. 140
