Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
SZENTSIMON KÖZSÉG GAZDASÁGI-TÁRSADALMI VISZONYAINAK FEJLŐDÉSE 1920-1950 KÖZÖTT KOVÁCS ERNŐ A község a Bükk hegységtől északra és az észak-borsodi hegyvidéktől nyugatra, a Sajóba ömlő Hangony patak völgyében terül el, néhány kilométerrel északnyugatra Ózd- tól, a nehézipar egyik fontos fellegvárától. Etnikai vonatkozásban Szentsimon a Barkóföld középső részén található. Egyes néprajzkutatók a barkó népcsoportot, a palócokhoz közelálló, sőt a palócok keleti — bizonyos vonatkozásban különálló — etnikumának tartják.1 A község már a honfoglalás előtt is lakott terület volt. Ezt bizonyítják a XX. század közepén a Szurdok-tetői lakóházak építése kapcsán talált leletek, amelyek megtalálhatók a miskolci Herman Ottó Múzeumban. De találtak leleteket a község más részein is (Homokbánya, Nyirjes-dülő).2 A vidék honfoglaláskori időszaka Anonymus krónikája alapján vált ismertté. ,A Mátrától északra eső területek meghódítására kiküldött vezérek Pásztótól indultak, s így jutottak el a Hangony vizéig.”3 Az itt talált szlávokat meghódították, és ezek fokozatosan beolvadtak a magyar népbe. A szlávok nyomait őrzik a környéken található dűlőnevek: Palina, Dobronya, de a község határában levők is (pl. Darminca, Csamasz, Moroszló, stb.). Az Országos Levéltárban őrzött különböző összeírások arról is tanúskodnak, hogy hosszú évszázadokon keresztül még a családi nevek is tükrözték és megőrizték a szláv lakosság nyomait (1563-as lajstrom). Az első írásos emlékek II. Endre király idejéből valók, amikor is a település egy része a Széchyek birtoka volt. Egy okmány szerint a hangonyi Hangonyi család 1214- ben feldúlta.4 A Széchy (Balogh) család volt a község — minden bizonnyal — első földesura. Az 1427-ből származó összeírás is ezt bizonyítja. Ez az összeírás arról is bizonyságot tesz, hogy ebben az évben 55 jobbágyportát találtak a községben. A település földbirtokosai 1588 körűiig voltak a Széchyek. (Az 1588. évi összeírásban már nem szerepel Széchy birtokként.) A történelem nagy viharai (tatárjárás, török hódítás) a községet sem kerülték el. A védtelen nép gyakran volt kénytelen menekülni a környező erdőségekbe, Hangony patak ingoványain túl a pusztító ellenség elől. Ezt őrzi a nevében a Vermes dűlő,5 amely mai napig is meglehetősen elzárt terület, és ahol a menekülők elrejtőzhettek. A huszita mozgalom is éreztette hatását a környéken. A község műemlék templomának restaurálása során feltárt maradványok (freskók) beszédes bizonyítékai ennek. A történelem e heves változásaira a lakosság számának alakulása is utal. Az 1551. évi összeírás szerint 86 család volt a községben. Ettől kezdve ez a szám rohamosan csökkenő tendenciát mutat. 1563-ban 57, 1564-ben 45, 1575-ben 34 családot írtak össze. Az 1600-as években tovább tart az apadás. 1674 és 1700 között 34-ről 12-re csökken a családok száma. A legkevesebb 1687-ben volt, amikor csupán 9 családot találtak az összeírok. Ettől kezdve fokozatosan emelkedik a község lélekszáma, az 1730-as években éri el a 20 családot.6 Az 1588 és 1730-as évek közötti időszak földesurait nem ismerjük. A XVIII. sz. 30-as éveiben kerül a község a Csákyak birtokába. Csáky Imre bíboros 1730-ban megvette Szentsimont, de hogy kitől, arról nincs említés.7 A községben akkor 20 magyar jobbágy139
