Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kilián István: Színjáték Miskolcon a XVIII. század második felében
A minoriták igyekeztek a kicsi iskolát arra valóban rátermett tanárokkal ellátni. Itt tanított 1744-től 1749-ig Juhász Máté, akinek több műve mellett az első nyomtatásban is megjelent magyar nyelvű passiójátékot is köszönhetjük,13 de itt tanított Kovács Boldizsár, Schenauer György, Priznek Rókus, akik viszont a rend egy másik iskolájában, Kézdi- vásárhelyt tűntek fel ránk maradt drámáikkal.14 Kívülük azonban még többen kezdték itt pedagógiai pályafutásukat, akik az irodalom vagy tudomány területén valamelyest is kitűntek. így Borbás Ignác, Kovács Péter, Boskovits Péter, Knáisz Mihály, Pál Lajos, Somogyi Elek, Világi Mátyás, Dudásy Antal és Tóth Kamill.15 A miskolci minorita iskola tanárainak névsorát Bajay Amand gyűjtötte össze. A tanári névsor, s Monay könyvének adatai győztek meg arról, hogy a fiatal minorita papok pályájuk első néhány évét többnyire itt töltötték el Miskolcon. Juhász Máté öt esztendeig, a többiek azonban legfeljebb egy-két esztendeig tanítottak itt. Éveken keresztül, 1777-ig két tanár, 1778-tól három, 1782-től négy, 1796-tól pedig már öt minorita tanár tanított az iskolában. A tanulólétszám változásairól ugyancsak Bajay munkái alapján van ismeretünk. Tény az, hogy 1744-ben mindössze 45 tanulója volt az iskolának, ettől kezdve azonban egyre inkább emelkedik számuk. 1750-ben már 116 tanulót számláltak. Legtöbben azonban 1767-ben jártak iskolába: ekkor 202 tanuló iratkozott be.16 Ezt a viszonylagosan nagynak tűnő létszámot összevetettem Hets. J. Aureliánnak a XVIII. századi jezsuita iskolákról közölt adataival. Hets az 1741. évet veszi alapul, s közli a jezsuita kollégiumok tanulóinak létszámát. Ehhez képest a miskolci minorita iskola nem is számíthatott oly kicsiny iskolának. A közepes létszámú iskoláknak volt ennyi tanulójuk.17 Nem kétséges tehát, hogy a miskolci katolikus iskola a XVIII. század közepén már a jelentősebb iskolák közé számított. Ha ezt a létszámot a miskolci református iskola tanulóinak számával hasonlítjuk össze, akkor nyilvánvalóan látszik, hogy a Szinva-parti református iskolát sokkal több tanuló látogatta, mint a Szentpéteri kapuban épült katolikus iskolát.18 Ennek Miskolc katolikus lakosságának igen kicsiny száma volt az oka. Fentebb már szóltam arról, hogy mindössze csak néhány katolikus család élt a század húszas-harmincas éveiben Miskolcon. Ugyanezt az adatot Bajay Amand csak újból megerősítette. Az iskola viszonylagos kicsiny látogatószáma azonban nem volt akadálya annak, hogy ugyanezen intézmény falai között ne teremtsenek egy gazdag színjátszó hagyományt. Színjáték a XVIII. század második felében A miskolci minorita iskola színjátszásáról mintegy harminc adatot tudtunk összegyűjteni. A második világháború viharában, majd a szerzetesrendek felosztását követő bizonytalankodásban a minorita levéltár is csak részben került a Borsod megyei Állami Levéltárba. Bajay még olyan forrásokat tudott használni iskolatörténeti könyve megírásához, amelyek ma kallódnak vagy teljesen el is vesztek. A most újonnan feltárt drámatörténeti adatok azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a XVIII. század második felétől a miskolci minorita iskola diákjai rendszeresen mutattak be színjátékot. A színjáték, mint az közismert, a XVIII. század közép- és felsőfokú oktatás szerves része volt.19 Enélkül elképzelhetetlen a fejlett iskola a kései magyar barokk századában. Milyen nevelési, oktatási szempontok indokolták a színjátszásnak az iskolában való meghonosítását? A XVII— XVIII. századi iskolai tanulmányokat végző fiatalembernek meg kellett tanulnia a nyilvános szereplést, tudnia kellett beszédet rögtönözni, el kellett sajátítania a néző vagy hallgatóközönség előtti mozgást, gesztikulációt, a legmagasabb osztályok diákjainak pedig egy-egy fiktív vitakérdésben állást kellett foglalniok, s álláspontjukat meg is kellett 13
