Dobrossy István - G. Jakó Mariann: A gazdasági élet dokumentumai a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara irataiban - Acta Archivistica 7. (Miskolc, 2000)

f) Mestervizsga ügyek Az 1922. évi XII. tc. elrendelte a kamarán belül iparos mestervizsgáló bizottságok felállítását, melyek működése közben jelentős adatok maradtak fenn egy-egy szakma szakismeretére, összetételére vonatkozóan. A mestervizsga során felvett jegyzőkönyvek, a vizsgázók által beadott mellékletek, a mestervizsgát tettek névsorai az iktatott anyagban találhatóak ill. a személyi anyaghoz csatoltak. A kamara időnként közzétette a mestervizsgára bocsátás feltételeit a kerület iparosai számára. Általában negyedévente egyszer tartottak vizsgát, amikor egy-egy iparágból elegendő számú jelentkező gyűlt össze A jelöltnek a segédlevelét (tanoncbizonyítványát),születési anyakönyvi kivonatát, és munkakönyvét kellett benyújtani, ez utóbbival bizonyítva a vizsga egyik alapfeltételét, a két éves szakbavágó gyakorlatot. A gyakorlati vizsga helyét a kamarai bizottság határozta meg, a legtöbb esetben ő gondoskodott a szükséges nyersanyagokról is, amit a pályázónak bizonyos értékig meg kellett fizetnie. A vizsga legtöbb esetben 3 részből állt: először a szakmunka rajzát, tervét, költségvetését kellett elkészítenie, a második részben készült el a mestermunka, a harmadik részben pedig a jelöltnek általános szakismereti tudásáról kellett számot adnia. E szóbeli vizsgán bizonyította a pályázó, hogy ismeri az iparában használatos nyersanyagokat, beszerzési forrásokat, munkaeszközöket és technológiákat, adóügyi- társadalombiztosítási rendelkezéseket, az ipartörvényeket és az üzleti iratokat. Sikertelen vizsga után 3 hónap elteltével lehetett újra jelentkezni. A mesterlevelet a kamara állította ki, belső példánya alig maradt fenn a levéltárban.