Dobrossy István - G. Jakó Mariann: A gazdasági élet dokumentumai a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara irataiban - Acta Archivistica 7. (Miskolc, 2000)

b) Gazdasági iratok A kamara fenntartásának költségeit az érdekelteknek kellett viselni. Az alaptörvény 27. §-a kimondta, hogy a kerületben választási joggal rendelkező iparosok, kereskedők által fizetett hozzájárulás, az un. kamarai illeték, a kamara fenntartásának alapja. A kamarai illetéket az adók arányában megállapítandó kulcs szerint határozták meg, nem az illető cég ill. személy adóképessége szerint, és elnevezésétől függetlenül ez is az egyenes adók közé sorolható. Minden kamara maga tesz javaslatot - az adónemek öszszege, a kamarai kerület nagysága, a kamara szükséglete alapján- az illeték kulcs mértékére. Az illeték kirovásához szükséges adatokat, vagyis az egyes adózókra kivetett adónemek összegét az adóhivatal és a községek évről évre beterjesztették a kamarának. Ezek a listák egyben a kamarai választók lajstromai is. A kamara az engedélyezett kulcs alapján kirótta az illetéket és a kivetési lajstromokat eljuttatta az adóhivatalhoz, melyek gondoskodtak ezek behajtásáról. Az adóhivatal a befolyt összeget a kamarának községenkénti befizetésenként utalta át. A miskolci kamara illetékkulcsa átlagos volt. Megalakulásakor 3%-os, majd 4%-os illetékkulccsal dolgozott. Később ez folyamatosan emelkedett, 1900-1925 között már 5%-os, 1925-től pedig már 7%-os kulcsot vezetett be. (Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy pl. a budapesti kamara a múlt század végén csupán 1%-os, a fiumei 9%-os kulcsot alkalmazott.) Bár voltak a kamarának saját bevételei is, - a védjegybejegyzésekből szedett díjak, saját ház bérei, tőkék kamatai -, ezek jelentéktelenek voltak az illetékbevételekhez képest. Ezek alapján állította össze a kamara a saját költségvetését, melybe, mint önkormányzati intézményébe, a miniszter sem szólhatott bele, nem rendelhetett el olyan tételek felvételét, amit a kamara nem kívánt. A költségvetések kevés hiánnyal fennmaradtak és fontos forrásai a kamara gazdasági helyzetének. A nyugdíjalap is a kamarai vagyon része volt, de őt terhelte a nyugdíjigények kielégítése is. A kamarai székház is a kamara ingatlanvagyonát képezte, valamint folyamatosan növekedett értékpapír vásárlása is. Az I. világháború jelentősen megingatta a miskolci kamara gazdasági alapját. Gömör elszakadása, a bevételek elapadása teljesen kiürítették pénztárát. Először a hadisegélyalapból, majd többször a pénzügyminisztériumtól kapott kölcsönt. Sokáig nem tudják fizetni az alkalmazottak bérét, nem jutott a jegyzőkönyvek kinyomtatására sem, elveszett a hadikölcsönökbe fektetett nyugdíjalapja is. Gazdasági helyzetét az 1920-as évek végére sikerült helyreállítani, amikorra sikerült a felvett kölcsönöket is visszafizetni. A gazdasági élet mindezen változásai az éves zárszámadásokkal követhető nyomon. Ezek tárgyi különcsomókba, évrendbe vannak rendezve. Vezetésüket már az 1868. évi törvény is előírta és már legtöbb esetben vagyonmérlegeket is találunk mellékelve, melyek pontos képet adnak a kamara ingatlanjairól, tőkéiről, értékpapírjairól, követeléseiről.