Dobrossy István - G. Jakó Mariann: A gazdasági élet dokumentumai a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara irataiban - Acta Archivistica 7. (Miskolc, 2000)

Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara ügyiratkezelése, az iratok jelenlegi rendszere Működésének első félévszázadából nem maradt fenn a kamara ügyiratkezelésére vonatkozó leírás, iratkezeléséről, mint az ügyrend részéről, csak 1926 végéről áll rendelkezésünkre egy rövid ismertetés. Szintén nem maradt fenn a segédkönyvek sorozata, ill. csak néhány iktató és mutatókönyv került be a levéltárba. így az iktatás, iratkezelés menetét többnyire csak az átvett anyag alapján lehet rekonstruálni. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara iratanyaga 1954-ben, egykori épületének pincéjéből, elég rossz fizikai állapotban került be a levéltárba. Az eredeti átvételi jegyzékek nem maradtak fenn. Az iratanyag rendezése több lépésben történt az 1960-as és az 1980-as években, ekkor alakult ki mai rendje. A kamarai szervezet - előzőekben ismertetett - felépítése nem tükröződik az iratanyag szerkezetében, mert az osztályok ill. a különféle szakcsoportok nem végeztek külön iktatást ill. irattározást. Egészében véve a kamara iktatási és irattári rendszere átgondolatlan, következetlen volt, amit a későbbi levéltári rendezések változatlanul hagytak. A beérkező és kimenő ügyiratokat szabályosan beiktatták évenként újra kezdődő sorszámozással, valamint utólag név- és tárgymutatót készítettek hozzá. Az iratkezelési gyakorlat azt bizonyítja, hogy általában az előiratokat szerelték, vagyis az irattározás előrecsatoló rendszerű volt. Még az 1926-ból fennmaradt egyetlen iratkezelési szabályzat sem rendelkezik útmutatással arra vonatkozóan, hogy az előiratokkal történő felszerelés esetén mi módon lehet követni az irat sorsát (irattári sorkönyv felfektetésével, iktatókönyvi bejegyzés alapján). Az iratkezelés egész szabályzásából kiderül, hogy csupán a napi ügyintézésre, annak gördülékeny folytatására helyezi a hangsúlyt, az irattározás hosszabb távú problémái meg se fogalmazódnak benne. így az egykorú csatolások következetlenek, és sorkönyv hiányában követhetetlenek is. Feljegyzések hiányában csak következtetni tudunk arra vonatkozóan, hogy a folyamatos sorszámmal iktatott iratokat az irattárban már tartalmi egységenként, ún. tárgyi különcsomóként tárolták, amit a későbbi levéltári rendezés is átvett. Ennek alapján az első 36 doboz egy jegyzőkönyvi sorozatot képez a kezdetektől a kamara megszűnéséig. E mellett azonban - és is itt látni a következetlen iratkezelést, itt kaptak helyet a kamarai költségvetések, zárszámadások 1904-ig, melyek később önálló sorozatban vannak összegyűjtve. A jegyzőkönyvekből legtöbb esetben csupán az eredeti, nem letisztázott példány található meg. Bonyolítja a helyzetet, hogy gyakorlatilag nemcsak a jegyzőkönyveket