Rásó József: 1956 dokumentumai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban - Acta Archivistica 5. (Miskolc, 1998)

vő ÁVH-sok fenyegetve érezték magukat. 20 Az eldördülő sortűznek, amelynek kiváltó okára több verzió van, tizennégy áldozata lett, köztük három tizenéves: Grómusz Má­ria, Mislei Emese és egy alsózsolcai fiú. A közeli Könnyűszerszám Gépgyár és a Bocskay (Rudolf) laktanya fenyegetésére az épületből beszüntették a tüzelést. A kiürült utcáról összeszedték a sebesülteket. Az aktivizálódó kétes elemek, melyek jelentős ré­sze nyomornegyedekben nőtt fel, igyekeztek a helyzetet dramaturgialilag kiaknázni. Az egyik halottat nyitott teherautón végigvitték a városon, lelőtt ló vérébe mártott nemzetiszínű zászlóval letakartan. A feldühödött tömeg elfogta az épületből a pince ablakon távozó Gáti Gyula alezredest és a helyszínen meglincselte. A hír hallatára be­utazó ormosbányai bányászokkal megerősödött tömeg elfoglalta az épületet és további öt ÁVH-s és rendőrtisztet meglincselt, illetve agyonlőtt. Az áldozatok többségének holttestét felakasztották. Gáti Gyula holttestét a Zenepalota melletti szovjet emlékmű­re. Később melléje akasztottak egy gombügynököt is, aki átutazóban volt Miskolcon (60. sz. dokumentum). A tömeg megfékezésére kiküldött egyetemisták és munkásta­nácstagok túl sokat nem tudtak segíteni. Inkább a tömeg vádolta kollaborációval a munkástanácstagokat. Másnap még egy gyilkosság történt, ez már a Tanácsház téren. Az események hatására az első munkástanács szétesett. Az elnök Rozgonyi Ernő el­tűnt. A Munkástanács vezetői közül a helyszínre siető és az atrocitásoknak véget vető Nagy Attila csak Papp Miklóst találta, de őt is eszméletlen állapotban. A tömegben lé­vő józanabbul ítélő munkásoknak, beavatkozó katonáknak több rendőrt és ÁVH-s tisztet sikerült megmenteniük. A tragikus eseményeknek volt egy pozitív, a forradalom konszlidációját elősegítő következménye. Az utca emberei maguk is megdöbbentek a történtek miatt. A Tizeshonvéd utcában lévő ÁVH-s laktanya állománya és a lillafüredi őrség nem akar­ván az eseményekbe beavatkozni, felvették a kapcsolatot a Diákparlamenttel. A kato­nák szabadságos levél fejében átadták fegyvereiket az egyetemistáknak, megvetve egy az utca által is elfogadott karhatalmi alakulat, az egyetemi zászlóalj alapját (17. sz. do­kumentum). 21 A megyei Munkástanács még működő tagjainak és a Diákparlamentnek nagy érdeme, hogy az ÁVH titkos nyilvántartási rendszerét sikerült a nyilvánosság elől biztonságba helyezni. Beláthatatlan következményekhez vezetett volna, ha ezek az iratok az utca birtokába jutnak (20. sz. dokumentum). 22 Az első Munkástanács megszűnése után egy átmeneti időszakban csak Nagy At­tila és Papp Miklós maradt a helyén. Az előbbi így emlékezett vissza 1989-ben: „Akkor kialakult egy olyan helyzet, amit a miskolci Fehér könyv, mint színészkormányt emle­get. Mindenesetre 27-én délután 4 órától 28-án este hat óráig én minden néven neve­zendő kérdésben intézkedtem, mint Nagy Attila ... a rádióban mondtam egy beszédet, hogy a nemzet milliárdos értékeit nem érdemes elpusztítani, mert arra jövőre is szük­ség lesz ... Tartsák fűtve a kohókat, a diákok menjenek el az iskolába, ne kószáljanak 20 B.-A.-Z. m. Lt. XXV.-3. B. 1720/1957. 21 B.-A.-Z. m. Lt. XXV.-3. B. 1720/1957. 22 1956 kézikönyve I. kronológia. Szerk.: Hegedűs B. András, 51.

Next

/
Oldalképek
Tartalom