Rásó József: 1956 dokumentumai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban - Acta Archivistica 5. (Miskolc, 1998)

kor lehetőség nyílt rá, a dolgozók a forradalom előtt kinevezett vezetőiktől átmenetileg megszabadultak. Az MSZMP szervezését is igyekeztek a munkahelyen kívül tartani. A városban létrejöttek az ellenállás konspirativ formái. Ezek közül felderítettek a Nagy Barna (munkástanács rádiójának vezetője volt) féle Avar utcai csoport a Szabad Európa csoport (Újlaki Csaba, Tamás János), s nem utolsó sorban Berecz Ignácz fegyveres csoportja. Közülük rögtönítélő eljárás után Jakab Andrást és Soltész Józsefet, még decemberben kivégezték.

32 Budapesten a megszűnt MDP helyett MSZMP néven a Rákosi-Gerő-féle vezetés örökségét nem vállaló újjászervezett párt jött létre. Az Északmagyarország november 1-jei számában Földvári Rudolf bejelentette, hogy az MDP megyei végrehajtó bizottsága lemondott. Az újjászervezett párt megyei szervezete „új platformot, programot alakít ki a Nagy Imre-Kádár-féle politika alapján."

33 Ez a szovjet beavatkozásig nem történt meg. „November 5-én mintegy 150-200 kommunista gyűlt össze a megyei pártbizottság székházában, ahol megválasztották az MSZMP ideiglenes megyei szervezőbizottságának tagjait."

34 Elnöke Csege Géza lett, tagjait Kovai Pál, Tóth János, Gyárfás János és Magyar Béla alkották. A pártot támogató társadalmi bázist úgy igyekeztek kiszélesíteni, hogy egy átmeneti testületet is létrehoztak, amelynek már a benne szereplők révén is népfrontos jellege volt. A Forradalmi-Munkás-Paraszt Bizottságnak hármas feladatot szántak: a kormány elismertetését, a rend és közbiztonság fenntartását, s a termelőmunka megindítását.

35 Az új testületek igyekeztek (46-48. dokumentum) a hatalomgyakorlás eszközeire is minél előbb szert tenni, ezért november 10-e táján létrehozták a karhatalmi zászlóaljat. Kezdetben a létszám 37 fő volt. Novemberben, úgymond „kesztyűs kézzel bántak" a szembenálló elemekkel, de erre a „termelés miatt" volt szükség.

36 A munkástanácsok igyekeztek az elért eredményekből a legtöbbet megőrizni. Ennek az igénynek sztrájk révén adtak nyomatékot. Az ellenállás fő bázisa az LKM, az Ózdi Kohászati Művek és a Szénbányászati Trösztök munkástanácsai voltak. A patthelyzetet feloldandó, a Kádár-kormány átmeneti alkudozásokba kezdett, igyekezett magát a Nagy Imre-kormány folytatásának beállítani. Csak azért vállalta ezt a terhes feladatot, mert félő volt, „hogy az ellenforradalom félredobva . . . Nagy Imre és minden más demokratikus összefogásra alapozott kormányt, tiszta ellenforradalmi kormányt hoz létre. Ez az ellenforradalmi kormány azután visszaállítja hazánkban a kapitalista földesúri rendszert. Végül a nép erejének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmatosító imperialistáknak".

37 November 8-10-e között Herczeg Ferenc kormányküldött végigjárta Északmagyarország több nagyüzemét, hogy kipuhatolja a munkások milyen feltételek mellett 32 B.-A.-Z. m. Lt. B.-A.-Z. Megyei Pártarchívum iratai 1. F. 443. d. 33 1956 vidéki sajtója. Összeáll.: Izsák Lajos-Szabó Lajos-Szabó Róbert, 191. 34 Kun L.: A szocialista konszolidáció első hetei . . . 247. 35 Kun L.: A szocialista konszolidáció első hetei . . . 247. 36 B.-A.-Z. m. Lt. B.-A.-Z. Megyei Pártarchívum iratai 1. F. 442. d. 2. k. 37 HOM VI. 80. 16. 1. 28-52.