Árva Ferenc - Rózsa György Gyula: Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dokumentumai a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban - Acta Archivistica 4. (Miskolc, 1998)
Mészáros Kassa megtámadását december 3-ra határozta el, 28-án Szikszónál ütközetre került sor. Az újonc tüzérek ugyan jól védték a magyar állásokat, de a balszárny egy ellenséges dandár támadása miatt visszahúzódott és az egész sereg követte ugyanezt. A túlerőtől tartó osztrákok is visszatértek állásaikba, így mindkét részről komoly veszteség nélkül zajlott le a csata. Schlik csapatai Szikszóra, majd 29-én Forróra húzódtak, főhadiszállásul Göncöt választva. A Szepességből és Zemplénből várható további támadások miatt az osztrákok hadaikat később Kassáig vonták, a város mellett összpontosítva seregüket. Mészáros hadai december 30-án indultak el a miskolci táborból. Schlik haderejét ekkor 5000 ember és 24 löveg alkotta. A hadak 1849 január 4-én a Kassa város és Bárca közötti magaslatokon foglaltak állást. A magyar támadással induló küzdelem a császári ágyútűzben elakadt, s az erős röppentyűzésben a támadni szándékozó lovas nemzetőrök megfutottak, amit a hadvezetés nem tudott megakadályozni. A helyzetet csupán a Dessewffy alezredes vezette jobbszárny tudta némileg javítani, akinek csapatai Miskolcig fedezték a nemzetőröket. A veszteség így is tetemesnek volt mondható: 210 halott és sebesült, több mint 500 fogoly és 10 ágyú. 27 Győzelme után Schlik továbbra is Kassán maradt tartva az esetleges északi irányú megtámadtatásától, védve a Galícia felé eső területeket, utánpótlási vonalait. Az összecsapást követően a zempléni Gálszécsnél állt magyar hadak is szétszéledtek, poggyászukat, lovaikat és fegyvereiket otthagyva, csak 140 lengyel légiós és mintegy 200 magyar érkezett január 6-án Sátoraljaújhelyre. A december 30-i móri vereséget követően bizonytalanná vált az országgyűlés és az Országos Honvédelmi Bizottmány pesti működése is. Másnap 31-én született meg a döntés a törvényhozó testület és Honvédelmi Bizottmány Debrecenbe költözéséről, ami január 1-én vette kezdetét. Debrecent ezidőtájt három oldalról is katonai veszély fenyegette, így nyugatról a császári fősereg, északról Schlik Kassánál győztes hadai, míg Erdély irányából az erdélyi császári királyi sereg támadhatott. Mészáros felismervén, hogy hadászatilag a tokaji átjáró vált rendkívül fontossá, január 8-án hadműveleteit ezirányban kezdte meg. Gesztelyen és Szerencsen át 9-én Tokajba érkezett, míg segédhadai 11-én követették. Hadtestének állomáshelyei Tarcalon és Bodrogkeresztúron voltak. A vereségek hatására történik ekkor vezérváltása felső-tiszai hadtest élén. A lemondott Mészáros helyére az OHB az ezredessé előléptetett Klapka Györgyöt nevezi ki. Klapka január 13-án Tokajnál vette át a parancsnokságot, összpontosítva hadtestét, 28 melynek ereje ekkor nyolc és fél gyalogzászlóaljból, hat lovas századból és 27 ágyúból állott. 29 Schlik kétheti veszteglést követően és némi galíciai erősítést magához véve január 17-én kezdte meg katonai előretörését Kassáról Szikszó irányába. Előcsatározások után összecsapásra 22-én kerül sor Tarcal térségében, ahol a magyaroknak sikerült visszaverni az osztrákok támadását visszanyomva őket Abaújszántó és Vizsoly térségébe. Bár a csata Klapka győzelmét hozta hadait mégis áthelyezte Tokajnál a Tisza bal 27 Kedves Gy. im. 225. 2 » B.-A.-Z. m. Lt. IV. B. 602/1. 351. 29 Gelich Richárd: Magyarország függetlenségi harca 1848/49-ben. II. 270.
