G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)
Előszó
hatalmakat: az ország biztonsága csak a nemzeti kisebbségek eltávolításával garantálható, vagyis a több mint félmilliós magyarságot az anyaországba kell áttelepíteni. Ennek nemzetközi fogadtatásáról Janics Kálmán így ír: „A világháború végső szakaszában be kellett vinni a nemzetközi tudatba a nemzeti kisebbségek felszámolásának hasznosságát, azt a tévhitet, hogy létük káros és veszedelmes, radikális eltüntetésük vagy kierőszakolt beolvasztásuk ésszerű ... A kisebbségek védelmével szemben teljes tartózkodás érvényesült mind a béke konferencián, mind a későbbi évtizedekben. Benes kezdeményezésére sikerült íratlan nemzetközi törvénnyé tenni, hogy a nemzeti kisebbségek sorsa abszolút belügy, ezzel Magyarország számára lehetetlenné és veszedelmessé vált a szomszéd államok területén élő magyarok sorsa iránti minden érdeklődés."1 Az 1945. augusztus 2-i potsdami határozat csak a németekre mondott ki teljes vagyonelkobzást és kitoloncolást, a magyarokra nem, de megkezdődött a magyarság gazdasági, kulturális elszigetelése, az önkényes népbíráskodás, széttelepítés, reszlova- kizálás, kiutasítás, kitoloncolás, majd végül a szerződéssel a magyar kormányra kény- szerített lakosságcsere. Mivel a diplomácia útján nem sikerült a transzfer kérdést elfogadtatni, elméleti igazolást kellett találni a magyarokkal szembeni politika indoklására. Ez volt - a már emigrációs időben is hallható elv - „a jogos nemzeti önvédelem és a kollektív bűnökért.járó kollektív megtorlás elve."2 A csehszlovákiai magyarság ellen a háború befejezésekor és közvetlen előtte már különféle rendszabályok alkalmazása kezdődött. A háború utolsó heteiben a szlovák partizánok kiáltványa izgatta a helyi lakosságot: „A német és magyar uralom napjai meg vannak számlálva, ütött a szabadság és a leszámolás órája."3 Az 1944. szeptember 27-én a nemzeti bizottságok megszervezésére kiadott rendelkezésben kikötötték, hogy a helyi és járási bizottságoknak német és magyar tagja nem lehet, vagyis a helyi önkormányzatokból, az alapvető polgárjogok gyakorlásából már ekkor kizárták a magyarokat. 1945 első heteiben, hónapjaiban a magyarság ezeket a híreket, sőt az első korlátozó rendszabályokat is ijesztgetésnek, nacionalista túlkapásnak vélte és várta a jogok biztosítását, a demokratikus berendezkedést. A február 27-én kelt 4/1945. sz. rendelettel - az 50 ha-nál nagyobb német és magyar tulajdonú földek elvételéről - kezdetét vette a hátrányosan megkülönböztető, nemzeti érdekűvé szűkített földreform. 1945. április 5-én pedig Kassán nyilvánosságra hozták az új koalíciós kormány programját, amely számos megszorító intézkedést tartalmazott a magyar nemzetiségű panics 1989. 77. p. 2Janics i. m.: 71. p. 3Cesta ke kvetnu (Utunk májushoz. Dokumentumgyűjtemény. Praha, 1965.) 177. p. 7
