G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)
Előszó
1945. szeptember: 68 fő október első fele: 60 fő november: 65 fő december második fele: 27 fő Átlagban hetente 25-30 fő érkezik Miskolcra. A felvidéki menekültek már 1945 májusában létrehozták érdekvédelmi szervezetüket a „Kiutasítottak Intéző Bizottságát". Rögtön elkezdték a menekültek törzskönyvezését, ügyeik intézését. Irataikról nem tudunk, tevékenységükről annyit, amennyiben kérvényeikkel, beadványaikkal a törvényhatóságokhoz fordultak a kiutasítottak ügyében. 1945. július 22-én az Ideiglenes Intéző Bizottság feloszlott és a „Kiutasítottak Országos Érdekszövetsége" néven folytatta munkáját miskolci központjában. 1945 végén olyan újabb intézkedések láttak napvilágot Csehszlovákiában, melyek hátrányosan érintették a magyar lakosságot. Október 1-én lépett hatályba a 88/1945. sz. elnöki dekrétum, amely alapján férfiakat, nőket közmunkára lehetett kirendelni lakóhelyüktől távol eső vidékekre is. Kétségtelen, hogy az akció kezdetleges szervezettségű volt és sokan vissza is szöktek lakóhelyükre minden következmény nélkül. Ez az akció közel sem volt olyan hatással a magyar lakosságra, mint az egy évvel később meginduló deportálások! A menekültek folyamatos áramlása miatt a határvidék rendje, közbiztonsága sok tekintetben nagyon megromlott. A belügyminiszter felhívta a határmenti főkapitányokat, hogy a kishatárforgalom ideiglenes szabályozására próbáljanak kétoldalú megállapodásokat kötni. Szekeres Sándor Abaúj megye főispánja vezetésével létre is jött az előkészítő bizottság, amely a megbeszélést 1945. november 6-ra tűzte ki. A csehszlovák fél azonban ezt is, meg utána több időpontot is, lemondott és csak a következő évben jött létre a találkozó. 1946. február 4-én Hidasnémetiben, 1946. március 20-án pedig Tama nadj Bodvoun (Tornán) ültek tárgyalóasztalhoz a felek. Ezen a határmenti területek közigazgatásának vezető tisztségviselői, a pénzügyőrség, a rendőrség, a csendőrség és a vámhivatal szakértői vettek részt. Megállapodtak a határvidék (az országhatártól 15 km) közösen használható útjairól, a határőrizet módjairól, a határsértőkkel szembeni eljárásról, a távolsági forgalomban számításba jöhető átkelőhelyekről stb. A szomszédos határszéli területek lakosságának átkelését külön szabályozták (kettősbirtokos igazolvánnyal, alkalmi útilappal, melynek érvényességét magyar kérésre 5 napra emelték fel).16 A későbbiekben a magyar fél többször is sérelmezte, hogy a szlovákok még az ebben foglaltakat sem tartják be. 16B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 1/a. 295/1946. 12
