Hőgye István: Tudósok, művészek levelei Zemplén Levéltárában - Acta Archivistica 1. (Miskolc, 1996)

A nfúlf év April naváhánTfcagy hazánkfiát Gróf Széchenyi Istvánt elvesztettük.- A nemzet egyetemes fájdalma között, kÇzhelyesIest aratott, azon akkor mindjárt a magyar Akadémiánál'tett, később ez Intézet Igazgató Tanácsa -által magáévá fogadott indítványom : „hogy Széchenyi emlékét, nagyszerű tevékenységének színhelyén' Budapesten, a haza központján, érezszóbor. örökítse.". r. . \ - 'AzóUfolyamaibanvala'és végétérte azon'aláírás, mely által, hazainfiai lelkessége azon helyzetbe tette az Akadémia Igazgató Tanácsát, mikép ézIntézet Palotájának építtetését, a jövő tavaszon 1 megkezdetheti, és halsten kedvez, egy pár év alatt bevégezheti '-9-' ' Méltó leszeh a hazához, hogy midőn a hazafiak közszelleme Palotát emel egy olly Intézetnek, melly Széchenyi alkotásainak egyike, előtte hálaérzetük szobrot emeljen egyszersmind a nagy kezdeményezőnek, ki olly sokáig járt elől mindenben,' mi a liaza közjavát és díszét elŐmozdithatá. Méltó íeszen a hazához, hogy az 6 szelleme által áthidalt és gőzhajókkal átszeldelt Dunának partján, az idő viszontagságaival daezoló érezszóbor, egy'időben elkészülve, jelképezze, honának maradandó háláját, és az utókorban ébren tartsa és'ápolja folyvást, a polgári erények szebbjeinek, az ildomos tetterő, s nem csüggedő kitartásnak tiszteletét ' Ugy hiszem tehát, időszerűleg járok el, midőn a magyar Akadémia Igazgató Tanácsa azonvégzésének foganatosításával, hogy a Széchenyi szoborra aláírás nyittassék, most már azért sem késem tovább, mert a művészétnek oliyao alkotáshoz, melly midőn a hazához és nagy fiához egy iránt méltó, egyszersmind a főváros díszét emelje, legalább egy pár évi időre van szüksége. Azon hazafias lelkű, -élén áll, kétségtelenül visszahangra találand ezen eszme, .és ezen hitben oda járul kérésem, hogy azt az aláírásban leendő részvételre, felszólítani méltóztassék. A begyülendő öszvegeket, mellyek a magyar Akadémia Igazgató Tanácsának felügyelete alatt fognak kezeltetni, az Akadémia Ellenőréhez, t Bertha Sándor Úrhoz (lakása: Pesten, országúton, a Múzeummal szemközt, saját házában) jövő Mártzioshó végéig béküldetni kérem. Biztos reménynyel nézek ezen kérésem «ikerének ebbe. Ha jöhetett bármikor perez, midőn Széchenyire visszaemlékeznünk közszükséggé leheté, úgy az már ma jelen van. Ha valaha, most czélszerű megemlékeznünk a hazafiról, ki a kettős jelszót: „előre és vigyázz" egyforma eréllyel és kitartással harsogá felénk; ha valaha, most van ideje, hogy az előttünk álló nehéz^feladásokra figyelmezve, felelevenítsük leikeinkben, a gyakori siker nyugodhassék-az eszmék azon kinek^keblét ahazán'akHiszta szeretete melegíti! V \ •' V ' Fogadja *>^^^2S^^riTeseD^^6eà£^e^^^^ kttejctéaét Qosi van iQcje, nogy az eiouunt auo nenez Jeladásokra úgyelmezve, akoriati orszagférjfiú emlékét, És adja À Mindenható, ho^y áldásos zon egész során, mellyel e visszaemlékezés felköUend mindenkiben, Posony Január elején 1861-ik évben.a magyar tudoní Akad. Elnöke.