Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - KISS Z. GÉZA: A baranyai reformáció történetéhez

Említsük elsőként Perényi Imre nádor és Kanizsay Dorottya kisebbik fiát, Pétert (1502-1548) a reformáció korai szakaszának s egyben a Mohács utáni pártharcoknak egyik főszereplőjét. Helytörténészeink közül Lukácsy Imre jól tudja róla, hogy 1527-ben költözött családjával Siklósra, és ott lakott 1529 júliusáig. Ekkor a Zemplén megyei Tőketerebesre menekült, amely 1378-ban került Perényi István birtokába.

8 1530-tól többször is megfordult Baranyában és csak 1535 után maradt végleg a Felvidéken. Lukácsy racionálisan gondolkodva említi, hogy az idő nem lehetett elégséges egy vallási mozgalom győzelemre juttatására, így Perényi Péter csak patrónusa lehetett udvari papjának Baranya első reformátorának, Siklósi Mihálynak. Fejes János helyesen állapítja meg Siklós monográfiájában, hogy Perényi „legelső volt a magyar nemzet nagyjai között", aki támogatta a reformációt.

9 Ezt az állítását bizonyítani akarván azonban erősebb lesz tárgyszeretete az ismert tényéknél, mert előbb Perényi vallásos meggyőződésből való önzetlenségét hangsúlyozza, majd arról ír, hogy a „Cuius regio, eius religio" elve alapján (amelyet csak az 1555. évi vallásbéke mond majd ki) ő határozta meg a siklósi uradalomhoz tartozó 30 község jobbágyainak a vallását. Perényi Péter egyedül általa idealizált alakjában pozitív elemnek kell tartanunk azt, amit a protestánsok számára a töröktől védő levelet kérő siklósi földesúrról ír,

10 de az 1542-1547 közötti bécsi fogsága idején, olasz festővel készíttetett bibliai illusztrációk alá írt versekhez még hozzá kell tennünk Zoványi Jenőnek azt a megállapítását,

11 hogy Perényi „...németre fordított versekbe foglalta tartalmukat". Összegezve azt, amit Baranya reformációjában is fontos szerepet játszott Perényi Péterről tudnunk kell, elmondhatjuk, hogy a mohácsi csatából menekülve siklósi várában húzódott meg, s a két király kibontakozó harcában egyelőre Szapolyai Jánoshoz csatlakozott, ki maga helyett erdélyi vajdává, sőt koronaőrré nevezte ki és megkapta a Mohácsnál elesett zempléni főispán, Pálóczi Antal várát, Sárospatakot. 1527 végén Ferdinándhoz pártolt, aki a Siklóson őrzött korona ellenében meghagyta koronaőri és vajdai méltóságában, sőt az egri püspöki javak, valamint a Sárospataki Uradalom birtokában is. 1529-ben Szapolyai, 1532ben Szulejmán fogságába esett, ahonnan csak Ferenc fiának túszul hagyásával menekülhetett János király kérésére. Annak halála után ismét Ferdinándhoz csatlakozott, aki kancellárrá nevezte ki. 1542. évi kudarcba fulladt háború után Fer12 dinánd elfogatta, s csak halála előtt néhány nappal engedte szabadon.