Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - ÓDOR IMRE: Baranya nemesi társadalma a török uralom kezdetén

Baranya nemesi társadalma a török uralom kezdetén Ódor Imre Baranya megye tartós meghódítására - mint ismeretes - nem a mohácsi kataklizmát követően került sor. A megye várainak többsége - Baranyavár, Bodolya, (Kis)Kőszeg, Mohács, Szekcső - csak közvetlenül Buda elfoglalása előtt, 1541ben került török kézre, Siklós és Pécs pedig Szulejmán 1543. évi hadjárata során esett el. A megye legtekintélyesebb egyházi birtokosa, Váraüyi Szaniszló pécsi püspök éppúgy nem tudta megoltalmazni birtokait, mint a nagyhatalmú siklósi földesúr, Perényi Péter.

1 Sziget várát és a környező falvakat azonban a szultáni rabságban senyvedő Török Bálint neje (Pemflinger Katalin) és párthívei szilárdan kezükben tartották. Bár a várnak és környékének is minden bizonnyal a behódolás lett volna a sorsa, ha a török szükségesnek ítéli meg bevételét. Hogy erre miért nem került sor 1543-ban, mindmáig nem tudjuk teljes bizonyossággal a választ. Buda elestét követően a királyi hadvezetés - stratégiai jelentősége folytán - a szigeti várat tartotta Dunántúl védelmi kulcsának, törvény emelte királyi vár rangjára (1546:44.tc), és Seghed György kapitány beiktatásával ténylegesen is „Királyi Szigetté" vált 1546 tavaszán.

3 A szerencsésen fennmaradt iratok hihetetlenül gazdag gyűjteménye megvilágítja a várnak adózó megyék, Baranya és - részben - Tolna életét, felbecsülhetetlen információt közölve a terület népességéről, településeiről. A következőkben elsősorban a Timár György által közreadott reprezentatív forrásgyűjteményt kívánom hasznosítani mégpedig sajátos szempontból: a megye birtokosainak, illetve birtokszerkezetének változásait, pontosabban ezek fő trendjeit kísérlem meg felvázolni az 1542-től 1566-ig terjedő negyedszázadban. A vizsgált időszak forrásai jól tükröznek egy szükségszerű folyamatot, nevezetesen, hogy miként szűnt meg a nemesi vármegye hatalma a terület fölött, s vált a megye a vár(ak) ellátási körzetévé. A királyi kamara, mivel a magyar védelmi vonal várainak fenntartását központilag biztosítani nem tudta, arra törekedett, hogy a végvárakat helyi forrásokból lássa el. A fennmaradt összeírásokból e szándék megvalósulása jól kivehető. A szigeti kapitányok éltek is e lehetőséggel, s egyre több helységet vontak a vár ellátási körzetébe.

4 A kamara és a megye egyre kevésbé tudott beleszólni e terület igazgatásába. E tendencia az 1564-es évre kitel-