Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - VARGA J.JÁNOS: Habsburg berendezkedési tervek Magyarországon 1688-1689 (Az „Einrichtungswerk")

Habsburg berendezkedési tervek Magyarországon 1688-1689 (Az "Einrichtungswerk") Varga J.János Buda visszafoglalása után, az 1687-88-as pozsonyi országgyűlés idejére - amikor a magyar rendek a Habsburg-ház iránti hálából elfogadták a Habsburgok örökös királyságát, és lemondtak II. András 1222-ben kiadott Aranybullájának ellenállási záradékáról - egyre nagyobb területek szabadultak fel a török uralom alól, s nem látszott távolinak az idő, amikor helyreállíthatók az 1541-ben három részre szakadt Magyarország eredeti határai. Ebben a helyzetben felvetődött a kérdés, hogyan alakuljon az ország politikai, társadalmi és gazdasági élete a török kiűzése után. A bécsi udvar számára több javaslattal válaszoltak erre a kérdésre, amelyek közül a legjelentősebb az „Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn", azaz „A Magyar Királyság berendezésének műve". Kidolgozására Kollonich Lipót - egykor a török ellen a Dardanelláknál harcoló máltai lovag, majd a Magyar Kamara elnöke, most bíboros és győri püspök, s Bécsben a magyar ügyek szakértője 1688. július 29-én kapott utasítást.

1 Kollonich a 17. század utolsó évtizedei magyar történetének egyik meghatározó személyisége. Világi és egyházi működése során határozott programot dolgozott ki Magyarország jövőjének alakítására. Elgondolásaiból azonban keveset tudott megvalósítani, mert az újkori magyar történetet formáló erők más irányt szabtak az ország fejlődésének, mint amilyent ez a koncepciózus személyiség szánt neki. Egyénisége tele volt ellentmondásokkal, akárcsak a kor, amelyben élt. Magyarnak született, de nincs nyoma, hogy tudott volna magyarul. Élete nagy részét az ország határain kívül élte le, mégis a pozsonyi jezsuiták templomában helyezték örök nyugalomra. Pályáját katonaként kezdte, s mint pap fejezte be. Máltai lovagként ízig-vérig katona, aki egyházpolitikai eljárásaiban is szerette a kardvágásokat. „Főpapi pásztorbotja karddá élesedik, főpapi süvegje sisakká merevedik. Meggyőződései kemények, mint valami márványtömb, s energiája, mellyel végrehajtásukhoz fog, nem kiméi jogot, törvényt, hagyományt, keresztülgázol mindenen" - írta róla egyik méltatója, Mihályi Ernő.

2 A katolikus megújulás „lánglelkű apostola, az egyház legképzettebb papjainak, a jezsuitáknak nagy pártfogója, ugyanakkor a protestánsok és a zsidóság súlyos pörölye, a cuius regio,