Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - LUDWIG HÜTTL: A török elleni háborúk a Német-Római Birodalom szemszögéből (Ford.: Aszmann Mária)

Annak ellenére, hogy a császári hatalom megerősödése a magyarországi területszerzések következtében sokszoros megfontolásokra adott okot, a Német Birodalomban egyre inkább tért nyert az a meggyőződés, hogy az Oszmán Birodalom expanziós törekvései nemcsak a Habsburg császárt érintik, mint magyarországi királyt, hanem egyben az egész birodalmat fenyegetik.

29 Amennyiben Magyarország, mint a kereszténység és a nyugati kultúra védőbástyája a törökök kezére jut, maga a birodalom határa kerül fenyegetett helyzetbe és vele együtt Ausztria, Csehország, de a szomszédos területek is, mint a bajor, a frank és a sváb kerület. A bajor kerületben a bajor hercegség, ill. 1623-48 között választófejedelemség dominált, és Bajorország segítségnyújtása a török ellen München és Prága, ill. Bécs mindenkori kapcsolatától függött. A frank kerületben azonos súlyt képviseltek Würzburg, Bamberg, Ansbach és Bayreuth. Az egyházi fejedelemségek a császárban egyházi érdekeik védelmezőjét és pártfogóját látták, a két Hohenzollern-őrgrófság Csehország szomszédságában - hasonlóan a kerület többi tagjához - ugyancsak támogatta a császárt a török kérdésben. A sváb kerület

31 kereken száz tagja között szintén az az alaphangulat dominált, hogy a császárt támogatni kell Magyarországon, ugyanakkor a frank és a sváb kerületet mindig aggodalommal töltötte el, hogy Franciaország - kihasználva a kerületek Magyarország irányában vállalt kötelezettségét - ellenlépésként csapatait bevonultathatja Dél-Németországba. Franciaországtól való félelmükben a délnémet kerületek ismételten vonakodtak attól

32

, hogy valamennyi csapatukat Magyarországra vonultassák. Legalább a helyőrségeket és a tartalékosokat akarták megfelelő számban az erődökben visszatartani. A rajnai fejedelmek, mint a pfalzi választófejedelem, Mainz, Trier és Köln egyházi választólejedelmei és érsekei a török veszélyben szintén alapvetően a birodalom fenyegetettségét látták, de lelkesedésüket az összeurópai helyzettől, különösen Franciaország magatartásától tették függővé. Területeik exponált helyzetben voltak és nyitottak Franciaország támadása előtt. Ambivalens magatartást tanúsítottak Brandenburg

33 és Szászország protestáns választófejedelmei is aszerint, hogy éppen mennyire szoros volt kapcsolatuk Bécscsel, ill. Versailles-jal. Ezzel szemben a birodalmi városok - felekezeti hovatartozástól függetlenül - elsősorban a császár pénzügyi támogatásával tűntek ki a magyarországi kérdésben. Valamennyi birodalmi rend (választófejedelmek, hercegek és birodalmi városok) esetében közös pontként kiemelhető az oszmán világuralmi törekvés elutasítása, melyet a Magas Porta mindaddig névlegesen fenntartott, míg az Oszmán Birodalom létezett, és mely tradicionálisan egészen a török oguz-törzs iszlámosítása e-