Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - DANKÓ IMRE: A szigetvári szerb orthodox püspökség története

helyén lakóházak vannak. A bosnyákok a török uralom éveiben települtek itt le; s ettől a templomtól északra fekvő városnegyedben éltek. Egyesek 1920-ban a szerbekkel együtt visszaköltöztek, nagyobbik részük azonban elmagyarosodott. Ma csupán egy-két öreg őrzi a régi nyelvet."

4 Vagyis külön beszél szerbekről és külön a szomszédságukban letelepült bosnyákokról, akik közül többen 1920-ban, a szerbekkel együtt repatriáltak. A szerbek - akik a korábbi terminológia szerint görögkeletiek, ma és eredetileg is orthodoxok - a legkorábban települtek a magyar Szigetvárra, még a török uralom idején - írta róluk a város történetírója, Németh Béla is.

5 A Szigetvárra jött szerbek a város keleti oldalán, Turbék környékén telepedtek meg, itt építették fel templomukat is. Nagyon is valószínű, hogy Szigetvárra már a hódoltságot jóval megelőző időkben is érkeztek szerb telepesek. Hiszen Zsigmond 1411-ben, hű szövetségesét, a török ellen harcoló Lazarevics István szerb despotát azzal kárpótolta, hogy neki adta Szatmár és Németi városokat és több jelentős birtokot Torontál és Somogy megyékben. Lazarevics már Szatmárba és Németibe is több szerb családot telepített. De tudunk arról is, hogy így járt el torontáli, de ami a mi szempontunkból fontosabb, somogyi birtokain is. Lazarevics utóda Brankovics György despota pedig tovább folytatta ezeket a telepítéseket.

6 A törökök csak folytatták a szerbek betelepítését (idézem a grábóczi feljegyzésekből): „Miután a törökök elfoglalták Magyarországot, sok szerbet kényszerítettek Szerbiából, Boszniából, Szlovéniából és Dalmáciából, hogy a török hadsereggel és annak nyomában Magyarországra költözzenek, mint a török urak szolgái, kik itt falvakat és telepeket alapítottak, templomokat építettek: különösen a koppányi mezőn a Kapos mellett és magában Kaposvárott; a szerb nép, Dalmáciából jött és itt letelepedett. Velük jöttek szerb szerzetesek is a dalmáciai Dragovics kolostorából, akik örömmel látták, hogy ez itt nagyon termékeny föld és ezt hírül adták az otthon maradottaknak. Egy ízben nagy éhínség volt Dalmáciában, és a Dragovics zárdából Peisei zárdafőnök több szerzetes társaságában, 1585-ben ide Grábóczra költözött és küldöttséget alakítva elmentek a budai basához, hogy engedje meg nekik, hogy itt templomot és zárdát építhessenek. Ez egy fermánban engedélyt adott nekik, azzal, hogy szabadon vehetnek a Grábóc körüli földből annyit, amennyit megmunkálhatnak, irthatják az erdőket és szabadon legeltethetnek és itt minden adótól mentesen szabadon élhetnek."

7 A grábóczi monostor évkönyvei 1453-mal kezdődnek, jobban mondva ez az a legkorábbi év, amivel kapcsolatosan bejegyzés olvasható ezekben a feljegyzésekben. A templom 1587-ben épült, az új templomot pedig 1736-1761 között emelték, 1761. december 13-án szentelte fel Dimitrievics Vazul budai püspök.

8 Különben a szigetvári szerb orthodox püspökségről