Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - RAJCZI PÉTER: A vallások kulturális szerepe a török uralom alatt Baranyában

- a kereszténység védelme egyúttal a magyarság védelmét és a keresztény Európa védelmét is jelentette. Az a tény, hogy Magyarország a 150 éves török megszállás, a lakosságnak, annak anyagi és szellemi javainak pusztulása és pusztítása ellenére európai maradt, azoknak a keresztény vallásoknak, illetve a vallásokat itt sokszor életveszélyben, nyomorban, gyakran sajnos egymás ellen is harcoló képviselőinek köszönhetjük, akiknek csontjai itt porladnak Pécs és Baranya földjében. Jegy/etek 1541 - Budának török kézre kerülése - után megszűnt a középkori magyar állam, és területén gyakorlatilag három állam alakult ki: a királyi Magyarország, a török által megszállt Magyarország és Erdély a Partiummal, mint Erdélyi Fejedelemség, a „kisebb Magyarország". Ugyanakkor éppen ez a területi tagolódás alakította ki, illetve erősítette meg a magyar - helyesebben hungarus - nemzeti tudatot, és az ezzel egyidóben kibontakozó reformáció, illetve ún. ellenreformáció révén fellendítette a magyar nyelvű irodalom, vele együtt az iskolázás és a könyvnyomtatás kibontakozását, illetve megerősödését, egyszóval a magyar kulturális életet. Tanulmányomban azt próbáltam megvizsgálni, hogy ennek a kulturális életnek a kibontakozása, annak életben maradása éppen a magyartól teljesen idegen kultúrájú megszállás alá eső területen milyen erőknek volt köszönhető. A kultúra és a vallás összefüggő fogalmak, és az egyes vallási megnyilvánulások mindig valamilyen kulturális megnyilvánulással is kapcsolatban vannak. A középkori magyar állam kulturális életét igen behatóan ismerjük. Tudjuk, hogy az mindenben megfelelt az akkori Európa kulturális életének. Ugyanakkor az Iszlám kulturális életét, illetve az Iszlámnak a kultúrára irányuló hatását is jól ismerjük azokon a területeken, amelyek tartósan az arab kultúra hatókörében voltak (pl. Hispánia). Ez a két - önmagában mindegyik igen magas, de egymástól sok vonatkozásban eltérő - kultúra 1541 után éppen itt, Magyarországon csapott össze olyan körülmények között, amelyben „szüneti sincsen a csatázásnak", és amely terület - mai kifejezéssel élve - állandóan hadműveleti terület volt, és így a kultúra fejlődésére teljesen alkalmatlan. Vizsgálódásom területe szűkebb hazánk: Pécs és Baranya megye. Ennek a területnek a középkori képét már feltárta és azt részletesen bemutatta a pécsi egyházmegye kiváló történésze, Petrovich Ede a Nagy Lajos királyunk által alapított egyetem és Janus Pannonius püspök történetét vizsgáló munkáiban. Ugyancsak esemónytörténetileg részletes képet adnak a tőrök alatti keresztény egyházi életről Galambos Ferenc: A pécsi jezsuiták működése 1687-1728 című tanulmánya mellett Pinzger Ferenc S.J.: Emlékezzünk régiekről címen a pécsi Pius Gimnázium évkönyveiben megjelent tanulmánya (1934/35, 1936/37 és 1940/41.). De utal a jezsuiták török alatti működésére a budapesti egyetemi könyvtárban őrzött Annuae Litterae missionis Quiqueecclesiensis SJ. feliratú kéziratkötet is (Kézirattár Ab 250/34.sz.).