Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - RAJCZI PÉTER: A vallások kulturális szerepe a török uralom alatt Baranyában

(1591.X. 19-1592.X.7.) élt, s az öregek többféle csodáiról beszélnek." Még egy búcsújáró helyet említ a Kászim pasa dzsámija mellett. (Idrisz Baba türbéje ma a Gyermekkórház udvarán van. 1914 előtt minden évben jöttek török zarándokok sírjához. Ez a zarándoklat aztán az első világháború után elmaradt.) A hivatalos vallás természetesen rányomja bélyegét az élet minden megnyilvánulására. A „törökség" nyelvben sem azonos. Főleg szerbül, bolgárul beszélnek, de akadnak magyar anyanyelvűek is. Ezek között találjuk a „törökösöket", azokat a nem iszlám hitű magyarokat is, akik török szolgálatban állanak (pribékek). A kulturált, valódi törökök között többen beszélnek perzsául, és Evlia Cselebi szerint nagyon elterjedt olvasmány Hafiznak, a híres perzsa költőnek versei. Salamon Ferenc tanulmányából ismertek az öltözködési szokások. Kereszténynek turbánt (ez tulajdonképpen az igazhitű halotti leple) viselnie nem volt szabad. Ekkor helyettesítik a török területen élő keresztények a turbánt fekete vagy vörös színű posztósapkával, melyet később a fekete báránybőr sapka vált fel. (Zöld vagy kék színű ruhaneműt keresztény nem viselhetett.) A török uralom alatti területen időközben felnőtt egy olyan generáció is, amely már ezt a földet tekintette szülőföldjének. így a török művelődéstörténet jelentős alakja Ibrahim efendi, aki defterdár (török pénzügyi tisztviselő) volt, és Pecsevi (Pécsi) néven ismert írója a török irodalomnak. Vizsgáljuk meg, milyennek látják szűkebb hazánkat korabeli jezsuita szerzetesek, illetve egy korabeli jelentés. Dallos Miklós - 1619 és 1621 között kinevezett pécsi püspök - 1620-ban készít jelentést egyházmegyéje helyzetéről (noha ő maga Pécsett nem járt). Relációja Harangozó Bálint dunaszekcsői tanító szóbeli és Cserneky János pécsi jezsuita misszionárius írásbeli beszámolója alapján készült, és a korabeli Pécsről és Baranyáról kulturális és vallás-szociológiai szempontból részletes és nagyon értékes képet fest le. Ugyancsak részletes jelentést készít Vinkovics Benedek, aki 1630 és 1637 között volt kinevezett pécsi püspök, és aki ugyancsak nem járt Pécsett, de jelentését olyan tanúk alapján írja, akik itt jártak, vagy itt laktak. A személyes referensek között Vidóczi Fábián szalántai plébánost ismerjük. Levélben tájékoztatták Horváth János püspöki helynök és Magdalenich Tamás jezsuita. A jelentést a püspök a Szentszék számára készítette. A jelentésekből megtudjuk, hogy a nevezett Harangozó Bálint Nyitrából származik és Szekcsőn iskolaigazgató. Szekcsőn egy Pécsi Mátyás nevű világi ember