Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - KISS Z. GÉZA: A baranyai reformáció történetéhez

hedtté az 1574-ben tartott, véres nagyharsányi disputa tette, ahol a reformátusok maguk választotta bíróság előtt vitatkoztak az unitáriusokkal, amelynek végén Alvinczi György unitárius papot felakasztották. Ezt a gyilkosságot országos felzúdulás követte. Egy Trombitás nevű unitárius kereskedő feljelentése nyomán a budai pasa felelősségre vonta az önkényeskedőket. Veresmartiékat börtönbe vetette, halálra ítélte, de a pécsi unitáriusok közbenjárására a halálos ítéletből pénzbírság lett, majd 1575-ben Válaszuti György pécsi pap kieszközölte szabadon bocsátásukat is.

68 Szigetvár 1566-ban történt eleste és az erősödő unitárius konkurencia kettős nyomása alatt hívta össze Veresmarti Illés 1576. augusztus 16-17-re, székhelyére, Hercegszőllősre (Knezevi Vinograd, Jugoslavia) a baranyai egyházkerület lelkészeit, hogy elfogadtassa velük a Baranyai kánonok korhoz igazított szövegét. Az így létrejött dokumentum Hercegszőllősi kánonok néven fontos szerepet játszott mind a baranyai, mind a tágabb értelemben vett dunántúli református gyülekezetek életében. A jeles alkalommal jelenlévő 40 lelkész és rektor aláírásával kötelezte magát, hogy „...az regulák és parantsolatok ellen nem akar járni...", s ezzel tudomásul vette, hogy „...minden jó rendtartásnak megháborítóit (társai) fejedelmektől engedtetett büntetéssel" sújtják. A kéziratot Huszár Dávid pápai nyomdájában, a Heidelbergi Káté magyar fordításával egy évben, 1577-ben nyomtatták ki, és joggal emelte ki Dr. Tóth Endre professzor, hogy e két pápai kiadvány 69 „...első jele Dunántúl a reformáció kálvini irányához való csatlakozásnak"! Ugyanő a 31. oldalon azt is feltételezi, hogy az ekkor már Pápán tartózkodó Sztárai miatt esett a választás erre a nyomdára, hogy ő részt tudjon venni a végleges szerkezet kiformálásában. 70 A híres artikulusok szövegét többen is kiadták, részletesen ismertette és méltatta tartalmukat Zoványi Jenő

71 és Fejes János.

72 Mint baranyai történész, Fejes János méltatásából azt kívánom kiemelni, hogy „A török uralom ideje alatt e kánonok szerint él a nép, a bennük foglalt szabályok a magyarság életének általános rendezői voltak". Hatásuk túlélte a törökvilágot, mert az újabb egyházi törvények majdnem minden rendelkezésüket átvették és megtartották. Azt is nekem kell itt kiemelnem, hogy a határozatok elfogadtatásában fontos szerepet játszott a tudós Tolnai Decsi Gáspár (+1597. szept.21.), aki 1575-1579 között volt felső-baranyai esperes. A lármás hitvitákban nem vett ugyan részt, de mint egyházmegyéjének vezetője gyakorlati tetteivel, mint lelkész pedig igen magas erkölcsi színvonalat felmutató igeszolgálataival segítette a szigorú kálvini normák meggyökereztetését. A történeti hűség megkövetelné, hogy foglalkozzam