Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - ÁGOSTON GÁBOR: Muszlim hitélet és művelődés a Dunántúlon a 16-17. században
nyéken élő muszlimok „értelmesen és ékesen" tudtak magyarul, tehát az érdeklődő magyarok az ő segítségükkel megtudhattak egyet-mást az iszlám hitről és művelődésről. De más csatornákon is átszűrődhettek az iszlám vallás elemei a kortárs magyar kultúrába. Legutóbb Szörényi László tett kísérletet Balassi Bálint „Valahány török bejt" című költeményének az iszlám miszticizmus alapján történő értelmezésére, s annak bizonyítására, hogy Balassi ismerte a török-perzsa 58 misztikus költészetet. A Balassinál ifjabb nemzedéknek pedig már lehetősége nyílott, hogy magyar nyelven részletesen is olvashasson az iszlám vallás főbb tanairól, hisz Bethlen Gábor török deákja, Váradi Házi János 1624-ben lefordította a 15. századi híres oszmán teológus, Jazidzsioglu Ahmed Bídzsán (Vazicioglu Ahmed Bícan, mgh. 1465/66.) 1451-ben írott értekezését (Ânvâr al-asikîn): A Kassán 1626-ban megjelent műben az érdeklődők olvashattak a hamis kádikról, a vétkek és káromlás nemeiről, a dzsámik építőiről és a kegyes cselekedet jutalmáról, a böjtről és alamizsnáról és ezek hasznairól, az ítélet napjáról és eljövetelének je59 leiről, részletes és színes leírást találhatnak a Pokolról és a Paradicsomról. Elszórt adatainkból látható, hogy a hódoltságban élt muszlimok között is voltak olyanok, akik érdeklődtek a meghódított nép kultúrája, történelme iránt. Az Istvánffyt és Heltait is használó Pecsevi Ibrahim, vagy a magyarok történetét egy latin krónika alapján törökül megörökítő Mahmud Terdzsümán jól ismert példái 60 mellett befejezésül hadd említsek egy kevéssé ismert esetet: a mohácsi szandzsákbégét. 1640. szeptember 13-i levelében írta Laskai Sándor prédikátor Batthyány I. Ádámnak, hogy a mohácsi bég 18 lovas kíséretében Laskó várába jött Vid Benedökhöz, „hogy Benedök uram az Magyar Bonfiniust törökül tolmácsolná neki, mivel maga a bék nem igön Magyar". 61 Azt hiszem, nem tévedek, ha úgy vélem, ezek az esetek nem tekinthetők tipikusnak, inkább a kivételek közé sorolandók. Csakhogy az ilyen és ehhez hasonló kivételek összegyűjtése elengedhetetlen a hódoltsági muszlim művelődés helyzetének megrajzolásához és a muszlim-keresztény akkulturáció mértékének és területeinek megismeréséhez. Igen jellemző például e tekintetben Házi János említett fordítása, amely nem a közvetlen oszmán uralom alatti magyar területen, hanem a vazallus Erdélyben készült, ahol az oszmán hatalom és a muszlim kultúra is távolibbnak hatott. A dolgozat elején jelzett okok miatt a magyarországi muszlim hit és művelődés nem hatott, nem hathatott a magyar népesség között. De nem azért, amint azt korábban vélték, hogy tudniillik itt nem is lett volna semmiféle muszlim kultúra. Befejezésül hadd hangsúlyozzam mégegyszer, hogy szemben az eddigi szakirodalom véleményével, amely a magyarországi muszlim
