Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - NAGY LÁSZLÓ: A török világ végnapjai Magyarországon (A török katonai kudarcok okai, 1683-1689)

ezeket mondta Sárosi János erdélyi követnek, akkor vagy hibásan mérte föl àz adott erőviszonyokat, vagy csupán önbiztatásként és nem meggyőződésből szólhatott ily fönnhéjázó módon. Különben egy korabeli franciaellenes pamflet szerint Kara Musztafa a fölmentő sereg indulásának hírére abba akarta hagyni Bécs ostromát és el kívánt vonulni a város alól, s csupán francia nyomásra változtatta meg ezen elhatározását. Ugy véljük, mindennek a tisztázása még további kutatásokat és vitákat igényel. Akárcsak az, hogy ha Kara Musztafa jobb hadvezér, akár meg is nyerhette volna a bécsi vagy kahlenbergi csatát. Ezt az állítást vitatja Jan Wimmer jelenkori lengyel hadtörténész, aki szerint a vereség döntő és elháríthatatlan oka a török katonák harcikedvének aláhanyatlásában, az ellátási hiányokban keresendő, és nem Kara Musztafa hadvezéri mulasztásaiban.

9 Ugyancsak sokat vitatott kérdés az is, hogy a nagyvezér a bécsi katonai kudarc után miért nem kapott két kézzel a Habsburg uralkodó és környezete - mindenekelőtt Badeni Herman udvari haditanácsi elnök - békeajánlatán? Mint köztudott, azok készek lettek volna a status-quo alapján kiegyezni a törökkel, akárcsak tizenkilenc évvel korábban, a szentgotthárdi csata után. I. Lipót császár és magyar király szeptember 24-én a portai tolmácson keresztül tudatta a nagyvezérrel, hogy kész a békekötésre. Az uralkodó olyannyira biztosra vette ennek megtörténtét, hogy a velencei követnek azt mondta: a török nem bántja többé a kereszténységet. I. Lipót különben nemcsak szűkebb környezetére hallgatva döntött a békekötés mellett. A bécsi spanyol követ is azt javasolta, hogy minél gyorsabban fejezze be a török háborút és Madrid felé forduljon hadával a franciák megelőzésére.

10 Bármily különösen hangzik is, a győztes császár béketerve a megvert nagyvezér makacsságán szenvedett hajótörést. Kara Musztafa meg volt győződve róla, hogy még mindig rendelkezik elegendő katonai erővel a hadakozás folytatásához és a Bécs alatt kardján esett csorba kiköszörüléséhez. Minden bizonnyal arra is gondolt, hogy az idő őszre fordulván a keresztény erők ebben az évben már nem kezdenek nagyobb hadiakcióba Magyarországon. Ebben a hitében erősíthette különben az a momentum, hogy III. János György szász választófejedelem katonasága már haza is vonult Bécs alól, és feltehetően épített a Habsburg uralkodó és a lengyel király közt támadt ellentétre is. A nagyvezér azonban csupán a számára kedvezőnek ígérkező momentumokat vette figyelembe, és nem számolt sem Lotharingiai Károly fővezér, sem Sobieski János lengyel király harci elszántságával. így történt azután, hogy a császári és a lengyel csapatok október elején Párkánynál újabb súlyos vereséget mértek az oszmán haderőre. A csatában elpusztult többek között a magyarországi török várak katonaságának színe-virága. Úgy tűnik, Kara Musztafa csak ezt követően fogta föl teljes egészében helyzeté-