Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

A terjedelmes iratokból kitűnik, hogy Haym akkor már tisztában volt a végvár leromlott állapotával és védőinek szorongatott helyzetével. Ezért részletesen felsorolja a legsürgősebb teendőket: a romlásba jutott Kanizsa fővár és a környező, pusztuló végházak újjáépítését, védművekkel és munícióval való ellátását, mindezek megfelelő számú és képzettségű katonával és élelemmel való feltöltését és a betegek egészségesekkel való felváltását. Hivatkozik arra, hogy a 3 német zászlóaljban oly kevesen szolgálnak, hogy „alarm" esetén még 100 embert sem tudna a sorompóig küldeni. Közli, hogy a vitézek fizetetlensége miatt legfeljebb 10-20 huszár lézeng a várban, holott 500-nak kellene lennie, 600 haramia helyett pedig mindössze 200 van. Kéri 200 számszeríjas vagy puskás Kanizsára küldését, és hogy a vár kiváló helyismerettel rendelkező kalauzait, kémeit ő is alkalmazhassa. Kéri a várban ügyködő gyógyszerész tisztességes megfizetését, valamint egy orvos alkalmazását, s hogy a katonák ne csupán két kenyeret kapjanak élelmezés fejében, hanem bort és húspénzt is, mivel a legtöbbnek felesége és gyermeke van. Szól arról is, hogy a vár alatti Kanizsa mezőváros annyira nyílt és védtelen - csupán egy kis árok s azon belül egy rozoga, bár meglehetősen magas kerítés veszi körül -, hogy el kellene dönteni, mi lenne a helyesebb: e nyomorúságos, omladozó várost lerombolni - nehogy az ellenség védelmet találjon benne -, vagy újra felépíteni és megerősíteni, mivel a belső vár

6 kicsiny, s abban a lovasok és a gya7 logos hadinép nem fér el. Megemlíti még, hogy a városban lévő házak zömmel sárból és fából épültek, csupán néhány érdemlegesebb akad közöttük. Közeli kinevezését olyannyira biztosra vette, hogy július 9-én levelet írt a kanizsai tisztekhez és hadinéphez. Ebben illő módon minden jót kíván nekik és megígéri, hogy amíg óbester marad, mindent megtesz a vár és helyőrsége érdekében, de addig nem jelenik meg Kanizsán, míg a várbéliek több hónapja elmaradt fizetését magával nem viheti. Ezt követően múltak a hetek, majd a hónapok... Mátyás főherceg ismételten követeli, hogy Haym mielőbb foglalja el állomáshelyét, s ott várja be türelemmel fizetésének megállapítását, a katonák zsoldjának utalványozását s a haditanács döntését egyéb kérelmei, javaslatai tárgyában. Haym azonban üres kézzel, zsold és az egyéb anyagiak nélkül nem volt hajlandó utazni. Pedig a török ismét mozgolódott... Szeptemberben pl. a kémek azt jelentették, hogy Szigetváron Hasszán basa találkozott a pécsi Szinán basával és a környékbeli bégekkel, kikkel Kanizsa megtámadásáról tárgyalt. E baljós hírek hallatára a