Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - SZAKÁLY FERENC: Baranya megye hódoltsági történetének kutatási feladatairól

Az 1577/78-as elszámolást végigböngészve az ötlik szembe elsőként, hogy a hódoltság népessége sokkalta egyenletesebben oszlott meg, mint kerek száz esztendővel később: 1/ a szélső értékek - 2,98 és 16,33 - lényegesen kisebb szóródást mutatnak (1662/1663-ban: 1,33 és 19,88); 2/ az ekkor is élenálló dél-dunántúli régióhoz sokkalta közelebb esik az utána következő Duna-Tisza közi (31,56% : 28,96%), mint 1662/1663-ban (54,38% : 21,00%). Lényegében ugyanerre az eredményre jutunk a területnagyság és a háneszám viszonyításával is. Az egy négyzetkilométerre eső háne-szám tekintetében ekkor is a Dél-Dunántúl, és azon belül ismét csak Baranya megye vezet (1,4, illetve 2,1), amivel jócskán meghaladja a Duna-Tisza közi átlagot (0,8), ám mégsem rugaszkodik el annyira az abszolút átlagtól (1,1), mint 1662/1663-ban. Mindebből az következik, hogy Baranya megyének a hódoltságon belüli kiemelkedő helyzete - amelyről ezúttal bizton állíthatjuk, hogy magasabb népsűrűséget is jelentett - a 16. századi, illetve vélhetőleg középkori előzményekre megy vissza, a 17. századra azonban alaposan megnőtt a távolság közte és a többi megye között. Ez a változás vagy azzal magyarázható, hogy más megyéknél nagyobb tömegű bevándorló érkezett ide, vagy azzal, hogy településszerkezete és népessége jobban átvészelte a századforduló háborús pusztításait, mint az ország más régiói. Mivel - a Nóvák László által említett nagykőrösi átköltözőkön túlmenőleg - semmiféle adat sem utal arra, hogy a magyarlakta vidékek felől jelentős migráció folyt volna Baranya irányába, sőt éppen ellenkezőleg: végig a 17. században erős baranyai magyar elvándorlás igazolható más magyarlakta területek felé, nyilvánvaló, hogy az itteni népességszámot és gazdasági potenciált csakis a Balkánról érkezett tömeges délszláv bevándorlók növelhették meg számottevően. Egy Baranyába irányuló erős délszláv - különösen szerb - előrenyomulás jól beleilleszkedne a dél-dunántúli összképbe, hiszen a környező vármegyékben - Tolnában és Fejérben igazolhatóan, Somogyban feltételezhetőleg - erős délszláv túlsúly alakult ki a 17. század közepe tájára.

24 S e feltevést látszik alátámasztani az is, hogy a pécsi jezsuiták gyakorta emlegetik a környékbeli szakadárokkal való egyenetlenségeior Oy: ket, s hogy Szigetváron görögkeleti püspök működött. Bár nincs olyan korabeli összesítésünk, amely a megye népességének etnikai megoszlásáról tájékoztatna, az utóbbi megoldást ennek ellenére mégis nyugodt