Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei

rint az ő hász-birtokai közé számított, ám 40.000 akcsés bevételéből valaki más 28.083 akcsét megkapott. A gond „csak" az, hogy ilyen vagy hasonló nevű települést sem Ali bég javadalmainak listáin, sem az 1579-es defterben nem soroltak fel. 34

Mühimme defteri 25, p. 33,No. 339. - Ennek az összegnek nincs nyoma az 1576-os ruznámcséban! 35

Uo. p. 115, No. 1271. (A turkológiai szakirodalomban többen is utaltak arra, hogy - jópár társával egyetemben - a most citált deftert tévesen sorolták be a mühimme defterek közé, az valójában ún. ruúsz-defter.) 36

Általánosan elfogadott elv, hogy az új muszlimokat apjuk neve alapján lehet kiszűrni. Eszerint a friss áttérők többnyire az Abdullah (=Isten szolgája) patronímet használták. (Vö. V. L. Ménage: Seven Ottoman Documents from the Reign of Mehemmed II. Documents from Islamic Chanceries. First Series /ed. by S. M. Stern/ Oxford 1965,112-118.) Bár kis számban lehet ellenpéldát is találni, esetünkben minden bizonnyal nem kell erre gondolnunk, azaz nyugodtan állíthatjuk, hogy ugyanarról a személyről van szó. 37

Tapu defteri 503, f. 16r. 38

Pecsevi három olyan Ali nevű szandzsákbéget említ, akik huzamosabb ideig szolgáltak a magyar végeken. Kanizsa ezen ostrománál szerinte a Szári vagy Tur (a nyomtatott szövegben „és Patur" áll, amit egyesek az általam is átvett formával véltek javítandónak) előnevű Ali vett részt: Tarih-i Peçevi. I. 451. A róla szóló rövid életrajz a maga módján figyelemre méltó: „szári Ali bég vagy Tur Ali bégnek is mondják. Szigetváron hosszú ideig működött mint mírliva. 7-800 (fős) kísérete és 1000-nél több embere volt. És olyan elhívatott kiválóság volt, aki folyamatosan portyázott a gyaurok országában. A nevezett volt az, aki ezen végeknek a háború földjén (darül-harb) lévő falvait engedelmességre és alávetésre kényszerítette. S néhány várat és palánkot a tömeggel meghódított, de békeidő lévén nem tartotta meg, hanem a tűz martalékává tette őket. Kanizsa várának - mely mind ez ideig az iszlám végek fő erőssége, akkoron pedig a gyaurok országának kulcsa volt - külvárosát felgyújtotta, bőséges zsákmányt s számtalan foglyot ejtett. Sőt - máig emlékszem - abban az időben megboldogult atyámnál vendégeskedett, s minthogy e szegény szolga még gyermek voltam, karjába vett és megcirógatott, s azokból a rabokból egyet nekünk ajándékozott. Aztán kinevezték a perzsiai hadjáratra, merthogy a kapuja kiváló s ereje és képessége teljében van. Mint csildiri beglerbég távozott ebből a mulandó világból." /Vö. Karácson: Török történetírók. III. 82-83. Az utóbbi lap második jegyzetében a következőkre hívja fel Karácson figyelmünket: „Mint Thury (sic) József kimutatta (Századok, 1892. 400. I.), a bégnek Pecsevi atyjánál való látogatása nem Kanizsa feldúlásakor történt (ekkor még Pecsevi a világon sem volt), de mindenesetre 1578 előtt, mert ebben az évben a bég elhagyta magyarországi állását."/ 39

Mühimme defteri 25, p. 144, No. 1505. 3 esetben kissé nehezen olvasható a szandzsák neve, de az kétségtelen, hogy egyik alak sem Szigetvárt takarja; 8 embernél pedig nem írták oda, hogy hol birtokos. Ha ennek közvetkeztében némi bizonytalanság be is lép, amikor a felsorolás tanúságtételét próbáljuk értelmezni, jelentősen talán mégsem módosulna a kép, ha valamennyi bejegyzés pontos lenne. ^Erre a tendenciára már korábban is utaltam, s benne egyfajta központi védekezést véltem fölfedezni az egy személy körül kialakuló túl nagy lekötelezett réteg ellen. Vö. A Simontornyai szandzsák a 16. században. Budapest 1982, 24-25. Alkalmanként akadnak azonban olyan ese-