Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - DÁVID GÉZA: Szigetvár 16. századi bégjei

udvarban ez utóbbi hivatkozást fogadták el, bár kicsit ködösen fogalmaztak mondván: minden maradjon úgy, ahogy Iszkender idejében volt.

29 A hátralévő időben, nem tudjuk, mivel foglalkozott Ali bég. Természetesen tőle is ismerünk jól vitézkedő katonákkal kapcsolatos felterjesztéseket, pontosabban azokra való hivatkozásokat, melyek közül egyet érdemes megemlíteni, amikor is a Budától jó 3.000 kilométerre eső Vanban szolgáló személyt ajánlott gönöllü el30 látmányra. Hogyan győződhetett meg az illető kiválóságáról - örök rejtély marad. Ali béget a változatosság kedvéért egy másik Ali bég követte, ezúttal Szolnokról, akinek posztjára éppen őt irányították át.

31 Újabb közvetlen cserét regisztrálhatunk tehát, ráadásul ezúttal egyazon vilajeten belül. Elvben 420.084 akcse járt neki a kinevezés, 1573. március 14-e idején, ebből azonban nem jelöltek ki számára 391.999 akcsét érő összbirtoknál többet.

32 Ezek túlnyomó része értelemszerűen a szandzsákon belülről került ki, 31.999 akcsényi töredékük viszont a Szegedi livából, ott is Zombor városából, egy faluból, egy rétből és a „csiftlik" vám és egyéb illetékeiből tevődött ki, abban a sajátos verzióban, amire ha nem is túl sok, de jó pár példát sikerült már összegyűjteni, s amit ezek alapján mindenképpen jellemzőnek tartok. A megfelelő rövid kitételt ilyenkor így formulázták: „oly módon kapta (a mondott helyeket), hogy bárhol is birtokol szandzsákot, csiftlik formájában számítsák be (őket) hászai közé". Az ilyen, többé-kevésbé életreszólóan bírt jövedelmek megszerzésének lehetősége ellentmond a tímárrendszer azon sokat hangoztatott alapelvének, hogy az állandóan változó posztokon mindig új meg új leosztású javadalmak vártak a katonai elemekre, akár vezetőkre, akár alárendeltekre. A fenti variációban a főbb tisztségviselők ama igyekezete testesült meg, hogy a központi akarattal szemben valami állandót, az európai értelemben vett hűbérhez hasonlót biztosítsanak maguknak. Nem változott a bég anyagi helyzete 1576-ig sem,

33 pedig közben, 1574 januárjában még 20.000 akcse emelést is kapott, minthogy - miként azt a budai beglerbég, Szokollu Musztafa előadta - „fölöttébb igyekszik, hasznavehető embereket és lovakat tart, (s maga is) hasznavehető, tapasztalt veterán, aki a többi parancsnoknál kiválóbb", s még a szandzsákjában felbukkanó, kárt okozni akaró gyaurokat is megfékezte.

34 Ali bég felterjesztései közül elsőként egy olyannal szeretnék itt foglalkozni, amelyben a magyarországi hódoltságban ritkaságszámba menő, iszlámra áttérők közül említ valakit. Sajnos, mint hasonló esetekben máskor is, az illető eredeti