Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - SZITA LÁSZLÓ: Szigetvár kapitulációjának visszhangja az egykorú nyugat-európai sajtóban

mot pedig buzgón folytatták. Mivel viszont a szultánt néhány napja nem látták a táborban, a katonák nagyon elégedetlenek voltak. A nagyvezír, hogy megnyugtassa őket, összehívatta a legfőbb bizalmasait és úgy határoztak, a szultánt bebalzsamozzák, felöltöztetik és mintha élne, karosszékbe ültetik, messziről, meglehetősen sötét sátra előtt megmutatják a katonáknak. így is történt. A nagyvezír ott állt a szultán előtt, mély meghajlásokat tett előtte, a karosszék mögé pedig egy török rejtőzött, ki a szultán fejét mozgatta és beszédét utánozta. A nép pedig elhitte, hogy Szolimán valóban életben van. A nagyvezír arca viszont lejövetelekor nagyon gondterhelt volt, és amikor ennek okát kérdezték azt mondta, „A szultán súlyos esküt tett, hogy mikor rosszullétéből, mely igen csekély, felépül, és az erődöt 3 nap alatt be nem veszik, valamennyi parancsnokot, kikre Sziget elfoglalását bízta, lefejezteti. Gondoljátok el - mondta -, ezt nem lesz könnyű megsiratni". Ez megmozgatta a janicsárokat és mint az őrjöngök megrohanták a falakat, mégis hátrálniuk kellett. Mikor gróf Zrínyi látta, hogy kevés embere van és azok nagyon elgyötörtek, így lehetetlen sokáig tartaniuk magukat, összehívta előkelő embereit és szemük elé tárta a veszélyt, ugyanakkor azt az észrevételt is tette, hogy az ellenség a hely elfoglalásakor szörnyűségesen fog velük bánni. Sok buzdító szó után azt a javaslatot tette, ajánlják fel lelküket testüket, örök hírnevet szerezve, a keresztény név és vallás becsületének megvédésére, melyet egyöntetűen elfogadtak. Ezekután a gróf egy díszes ruhát öltött, felkötötte kardját, magához vette a vár kulcsait és 100 dukátot, hogy az ellenség ne mondhassa, hogy egy ily értékes hadfit zsákmány nélkül ölt meg. A kapu elé vonatta a kövekkel megtöltött ágyúit és megparancsolta, hogy azonnal lőjenek a hídon csapatosan álló törökökre. A füst közben katonáival, kik még közel 200-an voltak, az ellenségre tört és lovagiasan küzdött, míg végre három lövést kapva, az utolsó fejét érte, holtan rogyott össze. Katonái is mind meghaltak négy fogoly kivételével, a nők és gyermekek viszont mind fogolyként kerültek az ellenség kezébe. Ez történt szeptember 7-én. A törökök ezen ostromnál 30.000 embert veszítettek. Zrínyi grófnak levágták a fejét, hosszú póznára tűzték és azt mint győzelmi jelet másnapig állni hagyták, majd selyemkendőbe csavarták és elküldték Miksa császárnak. A testét viszont egy Banialukából való török százados, Mustapha Vilith, ki korábban az említett gróf foglya volt, eltemette. A török ezután ott, hol Szolimán meghalt, a Turbeck nevű várkastélyt emelte tiszteletére és ott temették el belsőségeit annak, ki a magyar királyságon kétszer vonult át és csaknem legnagyobb részét uralma alá vonta...".