Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - SUGÁR ISTVÁN: Szigetvár kapitulációja és a megadási szerződés

7. Az elvonulók a kocsiktól vagy más alkalmatosságoktól semmiképpen sem távozhatnak el, s őket egészen a vízig (azaz a dunai hajókig - S.I.) szállítják, s onnan haladéktalanul a török határig kísérik el. 8. A törököknek minden kezükben lévő foglyot fortély, eltitkolás, kár avagy veszély nélkül tüstént szabadon kell bocsátaniok, s azokat a császáriaknak kötelesek átadni. Hasonlóképpen minden keresztényt, bárminő állapotúak vagy korúak is légyenek, kivétel nélkül az ő előző szabadságukba („in ihre vorige Freiheit") vissza kell állítaniuk. (Megjegyzésként itt közbevetően fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez az adat egyértelmű határozottsággal azt tanúsítja, hogy a török kézen lévő Szigeten éltek, laktak keresztények is.) 9. Nagyobb biztonság végett, a hajóknak és a kocsiknak visszatértéig 4 török tisztnek túszul vissza kell maradnia, és azután ezek is biztonságosan, útlevéllel ellátva elbocsátásra kerülnek. 10. Mindazt, amit a felek elvégeztek és amiben megegyeztek, szigorúan és áthághatatlanul a feleknek meg kell tartaniok. Mielőtt tovább követnénk az eseményeket, tanulságosnak ígérkezik röviden egybevetni a szigetvári kapitulációs egyezményt a többi nagy magyar vár megadási szerződésével. Az bizonyos, hogy mindegyik alapjában azonos lényegi kérdéseket tisztázott egyértelmű határozottsággal, bár itt-ott kisebb-nagyobb fokban eltérő, avagy csupán árnyaltan más megoldással számolt. A többi vártól a legjelentékenyebb eltérést Szigetváron az képezte, hogy a törökség a vár és a város átadása után még 59 napig a városban lakott, s csak a 60-ik napon távoztak Sziget falai közül. Ennek az oka abban rejlett, hogy Szigetről szárazföldi úton nem lehetett a Duna keresztezése nélkül török földre jutni, s a februári befagyott avagy zajló folyamon a hajóhidak nem voltak ilyen tömeg részére használható állapotban. Legegyszerűbbnek mutatkozott tehát az elvonulóknak a tavasz beköszöntével vízi úton való elszállítása. E probléma kapcsán megemlítem, hogy volt még egy téli kapituláció, az egri, ahol azonban nyomban a vár átadása után, 1687. december 17-én távozni kellett a törökségnek Váradra, 49 de a tokaji hídon zavartalanul átkelhettek a Tiszán. A muszlimok - katonák és polgári személyek - 59 napos együttélése a felszabadító hadak katonaságával és a városba újonnan megtelepedő keresztény lakos-