Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - SUGÁR ISTVÁN: Szigetvár kapitulációja és a megadási szerződés

Június 23-án az ezredek már a Dráván átvezető dárdai hídfőnél állottak. Ezt jegyezték fel Károly herceg naplójába: „...mi hatalmunkba kerítettük ezt a híres útvonalat, mellyel megszakítottunk Sziget, Kanizsa és Eszék között minden kapcsolatot..."

32 A Török Birodalomból, Belgrád felől az ellenséges felvonulási, valamint utánpótlási útvonal a Dráván átvezető eszéki-dárdai hídon át vezetett, ezért bírt jelentőséggel annak birtoklása. Június 27-én már ez került a főparancsnoki napló lapjaira: „...nincs más hátra, mint lerombolni ezt a nagyszerű művet (ti. a dárdai-eszéki hidat - S.I.), és ily módon Szigetet, Kanizsát, Székesfehérvárt megfosztani a (török - S.I.) segítség reményétől, melyet a nagyvezér megígért nekik..."

33 A dunántúli Szigetvár, Kanizsa és Fehérvár szandzsákbégjeinek a makacs kitartásra a Szerémségbe felvonult nagy török haderő szerdárja, Szulejmán nagyvezér felmentő támadása adta a reményt. Végül is Lotharingiai Károly úgy határozott, hogy átkelve a drávai hídon, csapást mér a nagyvezér hadára. Felvonulás közben, július 3-án báró Tobias von Hasslingen vezérőrnagy, a szövetséges hadsereg főszállásmestere azt jegyezte fel hadinaplójába, hogy „egy foglyul ejtett keresztény Szigetről az Oldvártól (helyesen: Újtótól - S.I.) nem messze lévő táborba jutott, és elmondta, hogy Sziget helyőrsége nem több, mint 3000 ember, ha mindenkit számít, aki csak fegyverfogásra alkalmas..."

34 Ez a meglehetősen hitelesnek elfogadható adat azért jelentős, mivel a realitás szintjére szállítja le különböző más, nem konkrét forrásra támaszkodó szigetvári fegyveres erő feltételezett létszámát. Károly herceg az eszéki csatavesztés után visszavonta seregét a Dráván át a Dunántúl térségébe, s ha nem is tudta lerombolni a hidat, de legalább három helyen azt megszakította. A szövetséges hadseregnek visszavonulása során a július 24-i főparancsnoki naplóba ezt tartották fontosnak bejegyezni: „...elfogtak két parasztot, akiknél a Szigetváron állomásozó török helyőrségnek szóló levél volt. E levélben az állt, hogy legyenek derűlátók, mert Eszéknél levágtak 1000 németet." Az Augsburgban kiadott egykorú nyomtatványban már irreálisan magas, 10 ezer főnyi szövetséges veszteségről olvashatunk. Viszont igazat adhatunk annak a híradásnak, mely szerint Szulejmán nagyvezér „figyelmeztetett, hogy a következő támadásnál 36 derekasabban védekezzenek" a még dacoló dunántúli várak török helyőrségei. A szövetséges hadak veszteségeiről közölt adatok minden kétségen kívül túlzóak,