Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - CSÍKHELYI LENKE: Bolgárok betelepülése Magyarországra a XVII.század végén és a XVIII. század elején

részletekben törleszthették. Szabadon kereskedhettek az egész monarchiában, évente három vásárt tarthattak. Erről szóló két kiváltságlevelüket 1740-ben és 1744-ben adta ki Mária Terézia.

11 Az óbesenyői pauliánusok a kiváltságok osztogatásakor háttérbe szorultak, ők csak 1787-ben kaptak vásári szabadalmas leve12 ' let. Vingán és Obesenyőn a mai napig is élnek bolgárok, az egész katolikus emigrációból ők az egyetlenek, akik megőrizték bolgár voltukat. A lovrini emigráció 1776-ban egy Mirkovics Mihály nevű bolgár ferences szerzetes 60 családot telepített át Észak-Bulgáriából a Torontál megyei Lovrinba. Az árvizektől sokat szenvedő Óbesenyőről is átköltözött ide 300 család. Mária Terézia támogatta az új települést, minden család házat, két lovat, egy tehenet, egy szekeret, egy sessio földet kapott. 1783-ban, a jozefinista telepítések során Lovrint eladásra tűzik ki. Hiába tiltakoznak a bolgárok, hiába ígérik újabb 80 család betelepítését, a község németekkel települ újra, a bolgárok kénytelenek visszaköltözni Óbesenyőre.

13 Dohányültetvényesek betelepítése 1785-ben a jellegzetes jozefinista telepítési kísérlet során dohánymunkás családokat hívnak be Bulgáriából bizonyos Baranya megyei kamarai birtokokra és Bács megyébe, a Temerin melletti Puszta-Jarékra. 30 telepes család érkezik, feladatuk az ún. pasatabak-dohány, a cigara-juh meghonosítása, szezámolaj-termelés, szattyán- és kordován-készítés. E telepítés további sorsáról, sikeréről vagy kudarcáról nincsenek adataink.

14 Összefoglalva: amint az elmondottakból látható, a görögkeleti bolgárokkal és más „görög rácokkal" ellentétben az abszolút császárhű katolikus bolgárok igen jó fogadtatásra találnak Magyarországon és Erdélyben, szétszórtságuk és viszonylag csekély lélekszámuk (a felsorolt valamennyi emigráció együttes lélekszáma becslésem szerint mintegy 12-15.000 fő) miatt azonban legnagyobb részük sorsa az asszimiláció, csak a bánsági bolgároknak sikerül napjainkig megőrizniük bolgárságukat.