Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - SZAKÁLY FERENC: Baranya megye hódoltsági történetének kutatási feladatairól

Baranya megye hódoltsági történetének kutatási feladatairól Szakály Ferenc Azon túlmenőleg, hogy a hasonló konferenciák elsődleges célja tisztázni egy-egy addig török kézen levő vár visszafoglalásának, tágabb értelemben a régió felszabadításának körülményeit, jó alkalmat kínálnak arra is, hogy visszatekintsünk az adott régió, jelen esetben a Dél-Dunántúl hódoltsági történetére. Mivel Hal Pál már fél évszázaddal ezelőtt megnyugtatóan feltárta a szigetvári blokád nem túl eseménydús történetét

1

, az előadások súlypontja érthetőképp átkerült a tágabb értelemben vett előzményekre, és elsősorban e téren szolgált új, vagy a jövő kutatások számára új utakat nyitó eredményekkel. Magunk is ehhez a vonulathoz kívánunk csatlakozni, amikor igyekszünk felvázolni néhány olyan lehetőséget, amely a baranyai helytörténetírásban eleddig figyelmen kívül rekedt, vagy nem kapott a fontosságához méltó figyelmet. Tudni való, hogy - szemben az előző századival - a 17. századi Baranya hódoltsági viszonylatban is a kifejezetten rossz forrásadottságú megyék közé tartozik. Mivel a török pénzügyi adminisztráció e században már nem készített olyan részletes és pontos felvételeket a megszállt terület lakosságáról, mint a 16. század2 ban, ez a megállapítás immár a magyar forrásbázis szűkösségére vonatkozik. Az itteni nemesi universitás nem alakult újjá, s így nélkülöznünk kell azokat a megyei iratokat, köztük is elsősorban a közgyűlési jegyzőkönyveket, amelyek másutt - kivált a Füleken székelő Pest-Pilis-Soltban és Heves-Külső-Szolnokban

4 - oly bőséges információkkal szolgálnak a hódoltsági népéletről is. Hiányoznak itt azok a portális (dikális) és tizedösszeírások is,

5 amelyeknek segítségével sok helyütt könnyűszerrel követni tudjuk az egy-egy megye településszerkezetében és az egyes települések teherviselő képességében végbement változásokat, vagyis a „tizenötéves háborút" (1593-1606) követő újjátelepülés menetét, korlátait és eredményeit. Magánföldesúri urbáriumok és adóelszámolások ugyan e területről is szép számmal maradtak ránk,

6 de közel sem annyi és oly minőségű, hogy akár csak egy-egy időmetszetben is lefedhetnénk velük a megye egész területét, s pótolhatnók a hiányzó állami és egyházi összeírásokat. S végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk, hogy a baranyai helységek feltűnően keveset hallatnak magukról a korszak terjedelmes misszilisanyagában, amely egyébként tömegesen tartalmaz hódoltsági parasztleveleket is. Még szerencse,