Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - CSÍKHELYI LENKE: Bolgárok betelepülése Magyarországra a XVII.század végén és a XVIII. század elején

Bolgárok betelepülése Magyarországra a XVII. század végén és a XVIII. század elején Csikhelyi Lenke A Szent Liga felszabadító háborúi következtében nagy tömegekben indult meg a balkáni lakosság felvándorlása a töröktől visszafoglalt területekre. E felvándorlás legismertebb, legnagyobb néptömeget megmozgató momentuma az 1690-es ún. „Velika Seoba" (Nagy Áttelepülés), amikor Arsenije Crnojevic ipeki görögkeleti pátriárka mintegy 40.000 családdal érkezik a magyar délvidékre. E túlnyomórészt görögkeleti vallású népességben feltehetően jelentős számban voltak bolgárok, minthogy az ipeki patriarchátus magában foglalta Nyugat-Bulgária egy részét is, e népesség etnikai különválasztása azonban erőnket meghaladó feladat lenne, jelentősége bolgár szempontból különben is csekély, mivel a nemzetté válás folyamatának előrehaladtával a bolgár etnikum igen hamar beleolvad a szerbségbe. A görögkeleti vallású bolgárok másik, szórványként betelepülő, de lélekszámában és jelentőségében mégsem elhanyagolható csoportját a kereskedők képezik. Ök általában az ún. görög kereskedő-kolóniák tagjai, a hivatalos iratok legtöbbször „görög", olykor „rác" megjelöléssel tüntetik fel őket, „bolgár"-ként soha. Azonosításuk ezért meglehetősen nehéz. E problémakörrel Marta Bur-Markovszka foglalkozott.

1 A továbbiak megértéséhez nem haszontalan megjegyeznünk, hogy őket a hatóságok „kétes hűségű elemek"-ként tartják számon. Jól példázza ezt az a császári védlevél, amelyet Szatmárnémeti városa kapott 1695-ben, s amely kimondja, hogy ezek a kereskedők a városba be nem települhetnek, keleti árukon kívül mással nem kereskedhetnek, és nem tarthatnak fenn összeköttetéseket külső, a Török Birodalomban élő „görög rácokkal" A jelen dolgozat elsősorban a Magyarországra és Erdélybe több hullámban betelepült katolikus bolgárokkal kíván foglalkozni. Ez az emigráció az 1688-as csiproveci felkelés leverése után hagyta el hazáját, és menekült ferences szerzetesei vezetésével - a Szent Liga visszavonuló hadseregeinek védőszárnya alatt - a Duna északi partjára. Itt a törökök és tatárok fosztogatásai elől menekülve szétszóródtak, majd több kolóniát alkotva letelepedési és kereskedelmi jogot, kiváltságokat kaptak. Az egyes kolóniák sorsa eltérően alakult. A továbbiakban ezt próbáljuk felvázolni.