Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - KALMÁR JÁNOS: Az Einrichtungswerk fogadtatása a bécsi udvari főbizottságnál

smind ezek voltak azok a kérdések, melyek a megyék és a lakosság részéről a legtöbb panaszra adtak okot a vallási sérelmek mellett. A főbizottság a maga részéről megértően foglalt ugyan állást az országban állomásozó katonasággal kapcsolatos terheket illetően, de csak az előírások megszegése, az azokkal való 21 visszaélés kiváltotta méltatlankodást ismerte el jogosnak. A cseh főkancellár a többi tartomány mintájára meghatározatlan summában javasolta a kontribució kivetését Magyarországon is, mert máskülönben megkötnék saját kezüket.

22 Strattmann azonban csekélyebb összeget vélt indokoltnak beszedetni itt, mint másutt. A beszállásolást illetően Dietrichstein hercegnek az volt a véleménye, hogy amíg a háború tart, addig Magyarországon nem lehet a többi tartományhoz hasonlóan végleges kvártélyszámot megállapítani. A katonák önkényeskedéseivel kapcsolatos 23 további panaszokat pedig megfelelő zsoldfizetéssel vélte megelőzhetőnek. Visszautasították viszont az albizottságnak a belső, a nem határközeli várak kiürítésére vonatkozó előterjesztését arra hivatkozva, hogy a „nyugtalan" alattvalók miatt ez nem lenne célszerű.

24 A várak lerombolásával kapcsolatban maga Kollonich is egyiknek-másiknak épségben való megtartását javasolta. És Starhemberg bizalmatlanságról árulkodó kijelentése ellenére - hogy ti. a magyar katonaság csak szükségből vehető igénybe

25 - a votum a magyarok harcra való alkalmasságát elismerő szavak kíséretében foglalt állást 24.000 főnyi, német mintára szervezendő, fele részben hazaiakból, fele arányban németekből álló reguláris hadsereg tartásával kapcsolatban. Végül pedig a savoyai származású Fleury márki ötlete alapján célszerűnek látták flotilla, azaz folyami kötelék felállítását is, mely a 28 kereskedelmet is biztonságosabbá tenné. A kamarai ügyek megvitatása során Kinsky gróf nem tartotta méltányosnak a töröknek adót fizető, de általa el nem foglalt területeket a neoacquisticák közé sorolni. Nem ítélte jogosnak azt sem, hogy különbséget tegyenek az egyházi és a világi újszerzeményi birtokok között, amint azt az Einrichtungswerk - nyilván Kollonich hatására - a klérus javára kívánta differenciálni, enyhébb feltételt szabva birtokjogosultságuk igazolásának. Úgyszintén semmi okát nem látta annak sem, hogy a kontribúció-fizetési kötelezettség megállapításakor eltérően járjanak 29 el a birtokosok rendi hovatartozása szerint. Starhemberg gróf az ország frissen felszabadított területeinek gyér népessége miatt aggodalmaskodott, s azt javasolta, hogy inkább hagyják veszni a hadiadót, mintsem lakatlanná váljanak az országrészek. Az újszerzeményi birtokra vonatkozó jogosultság bizonyíttatásának szándékát is 30 ellenezte a cseh főkancellár arra hivatkozva, hogy ez sokakat elrettenthet. Ezen