Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - KALMÁR JÁNOS: Az Einrichtungswerk fogadtatása a bécsi udvari főbizottságnál

Siegfried Breuner udvari kamarai alelnök, Friedrich Julius Bucellini és Karl Maximilian Thum osztrák udvari alkancellárok, Christoph von Dorsch haditanácsi igazgató, valamint Franz Joseph Krapff hadi tanácsi consiliarius albizottsági tagságuk ellenére is részt vehettek ülésein,

4 melynek célja az volt, hogy tárgyalások során együttesen fogalmazzák meg véleményüket az Einrichtungswerk témaköreivel kapcsolatban, s azt végül annak summázatához, az uralkodó elé terjesztendő „Compendium"-hoz csatolják. A fenti név- és méltóságsor önmagában is több mindent sejtethet. Egyrészt a magyarországi berendezkedési tervnek a legmagasabb szinten való megvitatása tűnhet szembe, másrészt pedig az, hogy az Einrichtungswerkben tárgyalt legfontosabb témakörök udvari csúcsszerveinek vezetői és tisztségviselői kapták a megbízatást - az egyházügy kivételével. A vallási ügyek rendezésére teendő javaslat kidolgozására az uralkodó nem is adott megbízást. Erre, mint megoldandó problémára már csak a főbizottság gondolt, ám ez is pusztán az egyes konkrét esetek orvoslására kívánt vállalkozni.

5 Az is bizonyosra vehető a főbizottság összetételéből, hogy az új magyarországi berendezkedést nem elsősorban az itteni adottságokra vagy hagyományokra építve, hanem az örökös tartományok mintájára képzelték el. Ez utóbbiak közül is főként az osztrák tartományok, ill. a Fehérhegy utáni Csehország 1627-ben kiadott ún. Verneuerte Landesordnungjával szolgálhatott mintául a központi kormányzat számára. Hiszen, mint láttuk, éppen ezen területek közigazgatási és pénzügyi főhatóságainak vezető tisztségviselői képviseltették magukat az említett testületben a földrajzi tekintetben generális illetékességű Haditanácséi mellett. Mindezek alapján joggal vélhető, hogy a főbizottsági votumok Einrichtungswerkre vonatkozó kritikai észrevételei az összbirodalmi uralkodói érdeket elsődleges szempontnak tartó, befolyásos udvari politikusok nézetének éppúgy tükrei, mint amilyen mértékben a Kollonich vezette albizottsági tervezet vélt vagy valódi gyengéinek a korrekciói. Ami ez utóbbi első, azaz a „Iustitiarium"-fejezetét illeti,

6 az abban megfogalmazott elképzelésekkel a főbizottság alapjában véve egyetértett. Nem helyeselték viszont Kollonichéknak a Magyar Kancellária fő tisztségviselőire tett javaslatát, melynek értelmében mind a kancellár, mind pedig a két első tanácsos egyházi személy lett volna. A főbizottsági konferenciák jegyzőkönyvmásolatából az is kiderül, hogy leginkább éppen Strattmann osztrák kancellárnak volt ellenére, hogy az érsektől függő egyházi emberek töltsenek be királyi hivatalnoki tisztségeket. Mégpedig azért, mert szerinte a kancellárnak mindenkor a királyhoz kell kötőd-