Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - VARGA J.JÁNOS: Habsburg berendezkedési tervek Magyarországon 1688-1689 (Az „Einrichtungswerk")

von Karl Aichpichl udvari kamarai tanácsos közreműködését tartotta fontosnak, aki a korabeli magyarországi közigazgatás bécsi főszakértőjének számított. Ki kell emelnünk Franz Josef Krapff udvari haditanácsos közreműködését is, akinek a neve Kollonichéval együtt szerepelt az „Einrichtungswerk" szövege alatt, s akitől a formába öntés, a végső szövegezés származott.

9 Az „Einrichtungswerk" Esterházy nádor javaslatának tagolásával egyezően készült: Iustitiarium, Ecclesiasticum, Politicum, Militare és Camerale című fejezetekből áll. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformját a kancellária újjászervezésének gondolata nyitja meg: „Kell, hogy pap legyen a kancellár" - vélekedik az albizottság, s mindjárt Fenesi György egri püspököt javasolja a tisztségre. „Kívüle négy tanácsosból álljon a kancellária - folytatja - mégpedig két egyháziból hogy a papi rend mindig egyensúlyban legyen a világiakkal a vallás dolgában, mellyel a magyarok nem bánnak eléggé kényesen, marasztván hazájukban az eretnekséget, honnan Magyarországon minden baj eredetét veszi - és két világi tanácsosból." Három törvényszék szükséges: egyet Budán, egyet Kassán, a harmadikat Horvátországban kellene felállítani, ahová valamennyi hatóságtól fellebbezhetnének büntetőügyekben. Ellentétben a pozsonyi bizottsággal, Kollonichék a magyar törvények revízióját javasolják. A felülvizsgálat elkerülhetetlen - írták -, mert a Hármaskönyv hemzseg az ellentmondásoktól, tele van más időkre és más viszonyokra szabott intézkedésekkel, amelyeket a felek és a bírák arra használnak fel, hogy az igazságszolgáltatást kijátsszák, maguknak hasznot hajtsanak az ország és a király megrövidítésével. Botrányos a magyar büntetőeljárás, amely egyrészt túlságosan szigorú, másrészt rend és forma nélküli. Ebből az következik, hogy sok ártatlant kivégeznek, ugyanakkor több cégéres bűnös büntetlen marad. A boszorkányperek dolgában javasolja, hogy „meg kell szüntetni a Magyarországon divatozó fürösztés melletti boszorkányságot, mivel hogy Trencsénben a gyanúba vett háromszáz személyt kísérletképpen vízbe vetették, s akik megfulladtak, azokat ártatlannak nyilvánították, azokat pedig akik felmerültek, mint ama vétségben elmarasztaltakat, kivégezték."

10 A megoldást abban látják, hogy ausztriai, korábban németről latinra fordított perrendtartást kellene elfogadni, minthogy azt a megyék jórészt már alkalmazzák a gyakorlatban.

11 Az „Einrichtungswerk" egyik legfontosabb fejezete, a Politicum foglalkozik a visszafoglalt területek benépesítésével. Eszerint az ország újjáépítését telepesek