Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)
Előadások és tanulmányok - Szita László: Kutatási problémák az 1687. évi hadjárat történetéről
csapatok már túl közel voltak a sáncokhoz. Lotharingiai fővezér szerint eleve rossz irányzékkal tüzeltek, mert a rohamozó bajoroktól jobbról érkező főherceg, már a roham megindulásakor észlelte, hogy a tüzérségi sortüzek messze az ezredek mögött tettek némi kárt azokban az egységekben, akik a támadás tartalékai voltak. Styrum vezérőrnagy, aki az elővéd parancsnoka volt, a Kistótfalu térségéből induló újabb ellentámadást igen jellemző sorokkal szemlélteti. A legkritikusabb pillanatot így látta: „. . . inkább karneválhoz hasonlított a hatalmas tüzelés, mert a gyalogság minden veszteség nélkül megközelíthette a sáncokat, ahol 64 kartány ontotta a tüzet, s csak az ég madaraiban tettek kárt... elgondolni is szörnyű, mi lett volna ha e sortüzek a sáncok elé került csapatainkat érik . . Z' 26 Ugyanő hamar hozzáteszi, hogy a szpáhi lovasság gyáva megfutamodása miatt, a menekülő sereg nyomába özönlő bajor dragonyosokra nem volt idejük közvetlenül sortüzet nyitni, mert kevés idő volt a sáncokon átgázoló, fejvesztve menekülő török lovasság és a bajorok beérkezése között! Csak egy ideig a janicsárok puskatüze lassította a támadást, de a császáribajor lovas ezredek rohama olyan gyors volt, hogy alig maradt idő a szervezett és vezényelt sortüzekre. így a janicsárok nem tudtak puskáikból össztüzet végrehajtani, s a rendszertelen lövöldözés nem tudta a gyalogság rohamát sem befolyásolni. A császári csapatok sikeres támadása, mint a konferencia előadásai hangsúlyozták, a szövetséges csapatok harcászati felkészültségének magasabb nívóját bizonyítják. Nagy Lajos szellemes számításai a gyalogság valamennyi egységének tűzerejét mutatják, amely a legjobb török lövész alakulatokét sokszorosan felülmúlta. Abban a vitában, hogy az ekkor francia ágyúkkal is kiegészülő török tüzérség tudása mennyire nem volt európai hadi színvonalon, már az eszéki hadjáratban is láthattunk példákat, a roham alatti teljes csődjük ezt ismét alátámasztotta. Látható, hogy a tüzérségi taktikában is alulmaradt a török sereg. A császáriak az ütegeik gyors áthelyezésével közvetlenül emelték és megsokszorozták a gyalogság tűzerejét, vagy szükség szerint a gyalogos rohamokat. 3. Az 1687. évi hadjárat második szakasza, Erdély megszállása Erdély megszállására induló császári sereg előrenyomulását részletesen leírtuk már. A Lotharingiai Károly gyűjteményben lévő naplórészletét is közöltük. Tulajdonképpen Erdély elfoglalására és megszállására vonatkozóan sok új adat nem került elő, mégis egy-két részletet bemutatunk, amelyek kiegészítik korábbi tanulmányunkat. 27
