Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Kuti István-Újvári András: Mohács hadibázisának védelme 1687-ben

A másolás befejezésekor egy hadbíró törzstiszt (Katczen?) névaláírásával hitelesítette a kötetet, az 1800-as évek elején. A vázlat vagy rajz előkerülhet még, „lázas" nyomozással talán. Ezzel összefüggésben igazolva látjuk korábbi állításunkat: amit Hasslingen tábornok látott, az nem más, mint az Evlia Cselebi által leírt, fából készült „kioszk", melynek négy oldalán árok van, ezen belül vannak a török halottak eltemetve. Az első katonai térképet készítő Credet alhdgy. 1784-ben még leírta a nagynyárádi templom körüli régi sáncokat (részben még láthatók is) és azt is tudjuk, hogy a templom építése (ma műemlék) 1757-ben kezdődött. Sajnos nem ismerjük a tervrajzokat, azok hollétét, hiszen az uradalom irattárát sem találjuk. Az építkezés idején az egyházközség plébánosa J. G. Bezzana volt, kit a plébániára Mária Terézia nevezett ki, mint kegyúrnő. Nem képzelhető el, hogy az építkezés helyzetéről, különböző eseményeiről - ha a császárnőt személyesen nem is - az udvari kamarát, avagy a kegyúri ügyekkel foglalkozó bizonyos kancelláriát nem tájékoztatja. Egy-két mondatos utalás - a török kori temetőre vagy a török sírokra a közel öt évszázados pert eldöntheti. Nevezett plébános Bécsben, egy császári intézetben halt meg 1794. május l-jén, mint nyugdíjas. A templomépítkezésekről a plenbánián is kellett bizonyos iratoknak lennie. De Bezzana plébános után Gr. Welsersheimb Ferenc lett Nagynyárád papja. 1829-ben a községben nagy tűzvész pusztított, leégett 13 lakóház a paplakkal együtt. Szinte elképzelhetetlen, hogy tűzvészkor egy plébános pusztulni hagyja hivatalos iratait, holott az akkor felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv ezt így rögzíti. Viszont tudjuk, hogy maradt egy 1783. évi, igen jó kivitelű MajsNagynyárád térkép, teljes lakónévsorral (ez nem égett el?) A plébános 1829ben elköltözött Bécsbe, és ott, mint kanonok halt meg 1840. május 16-án, 79 éves korában (1). A jövő kutatónemzedékére vár ezeknek a nyomoknak tisztázása, ha előbb nem, úgy az 1526. évi mohácsi csata 500. évfordulóját megelőző időszakban. 1687. JÚNIUS 24. I.: „előző nap Baranyavárra jöttünk, majd egyórás menetelés után Dárdára, ahol Lajos király veresége óta egyáltalán nem volt nagy keresztény hadsereg és mi hatalmunkba kerítettük ezt a híres útvonalat, amellyel megszakítottuk Sziget, Kanizsa, Székesfehérvár és Eszék között minden kapcsolatot." (a következő hetekben a fővezér hadoszlopa Eszéket ostromolja eredménytelenül, majd a Dráva jobb partján visszavonul Old magasságáig. Ez idő alatt Mohács körzetében nagyobb katonai egység nem tartózkodott, kivéve a hídfő őrségét.) 1687. JÚLIUS 8. II.: „a Duna mellett lefelé vonultunk, és az első hajóhídon átkelve egy nagyon nagy szigetre jutottunk, onnan az innenső hídon mentünk át Szekcsőre. A pogygyászt és egyebeket a további menetelésre nem vittük magunkkal." 1687. JÚLIUS 9. II. Pihentünk ... az újoncoknak kijelölték az ezredeket . . . kiosztották az egyenruhákat.