Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)
Előadások és tanulmányok - Hóvári János: A nagyharsányi csata török szemmel
ketten úgy jöttek, mint az oroszlánok, szájukból tüzet és lángot okádva és hasonlóképp a többiek is. Az embereim elsápadtak és a hitetlenek ezáltal nekibátorodtak, mindenkit úgy megrémisztettek és szétszórtak, hogy lehetetlenség volt az ellenállás. A gyaurok hatalmas bátorsága engem is meghátrálásra késztetett."' 1 ''' Ezek után csak eszeveszett menekülés segíthetett abban, hogy minél kevesebben essenek fogságba. Nem csoda, hogy még a török kincstár is a győztesek kezébe került, a legfontosabb iratokkal együtt. így is tetemesek lehettek a megfutottak veszteségei is. Nem ismerték jól a Dráva felé vezető utakat. A Karasica baranyavári hídja leszakadt, s így újabb akadályok hátráltatták a gyors menekülést. Szilahtár drámai szavakkal ecseteli a menekülést: „Éjfélkor csupasz mezítelen lábakkal és fedetlen fővel érkeztek az eszéki hídhoz. S mivel féltek az ellenség üldözésétől, mindenki azonnal át akart kelni a hídon. Egy nyíllövésnyi helyen a nép egymás hátára ment, úgyhogy a tolongástól kétezernyi ember a lábak alatt maradt és elpusztult.'"'''' A boszniai pasa minderről azt jegyezte fel, amely kellőképp utal a török sereg katasztrofális vereségére: ,,Ha a másik szárnya is a hitetleneknek, amely tovább vonult Siklós felé, is bekapcsolódott volna az összecsapásba, mindanynyian fogságba vagy rabszolgaságba estünk volna. De veszteségünk így is elég nagy volt." /,G A török sereg katasztrofális veresége nyilvánvaló volt. Az egész sereg demoralizálódott, s sorra adták fel az eddig nagy véráldozatokkal megvédett várakat: Eszék, Valpó, Pétervárad. A Szerémség felől megnyílt az út Belgrád ostromához/" A nagyharsányi vereség komoly török belpolitikai válságot is okozott. Az új nagyvezír Köprülüzáde Fazil Musztaía megelégelte a vadászat szenvedélyébe merült IV. Mehmed uralmát s helyébe 1687. november 8-án egyik unokáját, az energikus II. Szülejmánt ültette/' 9 Sztambulban újabb görcsös erőfeszítést tettek a kudarcsorozat megállítására. JEGYZETEK 1 Hazai György-Sz. Horváth Anna, Török elbeszélő források a hódoltság kori Magyarországról. In: A Thököly-felkelés és kora. Szerkesztette Benczédi László. Bp. 1983. 257261. 2 Franz Babinger, Die Geschichtsschreiber der Osmanen und ihre Werke. Leigzig, 1927. 3 Magyar Történeti Szöveggyűjtemény II 2. 1526-1790. Szerkesztette Sinkovics István. Bp. 1968. 680-690. * Buda visszafoglalásának emlékezete 1686. Szerkesztette Szakály Ferenc. Bp. 1986. 411-443. p. 5 F. Babinger i. m. f ' F. Babinger i. m. 7 Joseph von Hammer: Geschichte des osmanischen Reiches. Zweite verbesserte Ausgabe. Dritter Band. Vom Regierungsantritte Murad des Vierten bis zum Frieden von Carlowicz. 1623-1699. Pesth, 1835, 788-790. Ismail Hakki Uzunçarfili: Osmanli tarihi. Kanuni Sultan Süleyman ölümünden Karlofça anlaçmasina kadar. Ankara, 1968.
