Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Hóvári János: A nagyharsányi csata török szemmel

2. ábra. Dárda idealizált képe 1687. tótlalunál a Siklósra vezető utat, ahol a szövetséges előőrsök már augusztus 11-én megütköztek a törökökkel.

26 Mindkét krónikás megemlíti ezt a hadmozdulatot, s benne a kiürített Mohács felégetését. Ám ők úgy tudták - s talán sokáig a török táborban is ez lehetett elterjedve -, hogy a seregnek csak egyik része vonult Siklós felé. Rasid és Szilahtár krónikájából is megbizonyosodhatunk arról, hogy ekkor már a nagyvezír ellenőrzése alatt tartotta a siklósi utat. Mégpedig két irányból is. Elzárták a továbbvonulást a villányi hegy déli lábánál - erre utalnak az augusztus 11-i Szentmárton és Marok közötti összecsapások - mind a Harsányi és a Tenkes hegy közötti siklósi átjárónál, Kistótfalunál. Ez utóbbira olyan alaposan felkészültek, hogy a Bissen keresztül Gárén át Pécs felé való elkanyarodás lehetőségét is meggátolták.

27 A török krónikások nem látták tisztán a történteket. Szilahtár szerint az elővédek Miksa Emánuelt akarták volna fogságba ejteni. Ez bizonyosan szerepelt a török tervekben, mivel erről - mint ahogyan azt Nagy Lajos feltárta - a szövetségesek táborában is tudtak.

28 A két török krónikás, mivel nem ismerte a Nagyharsány körüli domborzati viszonyokat, azt sem látta tisztán, hogy tulajdonképpen a villány-nagyharsányi utat a baranyavári tábor előőrsei - maga a tábor is csak legfeljebb tíz kilométerre lehetett innét - tartották ellenőrzés alatt. Ám mindketten világosan megírják, hogy a török egységek Siklós körül elvágták a szövetségesek továbbvonulásának útját. Szilahtár