Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Szakály Ferenc: A felszabadító háborúk történeti helyéről (Ki felelős a hódoltsági terület pusztulásáért?)

abban, hagy a városban éhínség támadt s az élelmiszerek ára az égig emelkedetté 5. Kunszentmiklós (Kiskunság) lakói 1685-ben részben Jászfényszarun, részben Kecskeméten, részben pedig Budán kerestek menedéket. Maga Ali Abdurrahman budai pasa szólalt fel érdekükben Murád Giraj tatár kánnál, kérve öt, hogy Kunszentmiklósra és környékére rendeljen őröket, amiből világosan kitűnik, hogy e településeket főként a tatároktól féltette/'

2 6. A nemrégiben felszabadított Szolnokról 1686. január 2-án jelentette PestPilis-Solt vármegye három szolgabírája Esterházy Pál nádornak, egyben a vármegye főispánjának, hogy a magyar végbeliek kíméletlenül fosztogatják a megye még helyben maradt lakosságát; a korponai huszárok éppen az elmúlt napokban dúlták fel Alsónémedit és Dunavecsét, amelyeknek lakói - mint már említettük - Komárom és Tata környékére húzódtak/'

3 7. Dömsöd (Solt m.) lakói maguk jelentették, hogy az - időközben részben hazaköltözött - kunszentmiklósiakkal és szabadszállásaikkal (Kiskunság) és másokkal együtt Buda 1686-os ostromának idején ,,a tatároktól való féltükben falujukat elhagyták és a szigetekbe költöztek". (Valamikor Buda ostroma idején - vagyis: 1686. július 18. és szeptember 2. között - Haszán aga kalocsai várnagy levélben figyelmeztette a „dömsödi és a több oda futott szegény jobbágyokat" a tatár veszélyre, s egyszersmind engedélyezte, hogy német strázsákat fqgadjanak/'' Az utóbbi mozzanat egyszersmind arra is utal, hogy a dömsödieknek a „németektől" is volt mit tartaniuk, csak arról nem vagyunk meggyőződve, hogy a szóban forgó őrök valóban a szövetséges sereg idegen katonái közül verbuválódtak. Egyrészt azért nem, mert semmi jele annak, hogy az idegen katonák ostrom idején elkóborolhattak, másrészt pedig azért nem, mert másunnan tudjuk, hogy az ilyesfajta feladatokat általában a magyar katonaság látta el. Ilyenformán ez esetben inkább „német párton" harcoló magyarokra, mint valódi „németekre" gondolunk.) 8. A Nagykőrösre menekült abonyiak (Pest m.) 1688-ban jelentették PestPilis-Solt vármegyének, hogy „akori időben elhattuk volt pusztán lakó helyünket, Abant, és azon folyó esztendőben Tószögön jobbágy társainkat az török, tatár le vagdalta és némellyeknek gyermekeiket rabságra vitte, marháinkat minden javainkat együtt el praedálta"; emiatt húzódtak a nagyobb biztonságot ígérő Nagykőrösre/'

5 Mivel a Tószegre költözés 1685-ben történt, a prédálás valamikor Buda ostroma idején történhetett. 9. Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlése 1685 tavaszától kezdve regisztrálja a falvak pusztulását és azt, hogy a lakosság „távolabbi helyekre" szóródott szét. A vármegye 1686. október 19-i ülése Ráday Gáspár alispánt, a főjegyzőt és a három szolgabírát bízta meg, hqgy mérje fel, ami Buda ostroma és szembenálló hadak eltávozása után a megyéből megmaradt. A bizottság mindössze 12 lakott helységet talált (a háború megindulása előttinek mindössze lO^o-a), a többi - miként 1686. november 20-án Esterházy Pál nádorral közölték -