Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Új üzemi formák Magyarország iparában a XVII/ XVIII. század fordulóján

riumokat, el is hagyhatjuk közülük a csabari vasművet és a ferencesek esztergomi csuhakészítő üzemét; az előbbit, mert nem belföldi felhasználásra termelt, az utóbbit, mert egyáltalában nem termelt piacra. A fennmaradó ötnek azonban van néhány nagyon jellegzetes közös vonása. A legszembeötlőbb közös vonás, hogy mind az öt üzem rövid életű volt. Szelepcsényi György gombai posztómanufaktúrája legfeljebb egy lustrumnyi időt élt meg, a libetbányai nagyolvasztó még ennyit sem. Rákóczi alapításai közül a huszti karmazsingyártó üzem egy-két évig állhatott fenn, a munkácsi posztógyártó manufaktúra talán nem is működött. Még leghosszabb ideig a sebeshelyi nagyolvasztó termelt, de ennek az élettartama sem haladhatta meg jelentősen az egy évtizedet. Második közös vonásuk, hogy nagyon is konkrét szükségleteket kívántak kielégíteni, nem fényűzési cikkeket, hanem posztót, csizmát, muníciót gyártottak. Harmadik közös vonásuk: megjelenésük a hazai iparfejlődés fővonalába esik. Különösen szembetűnő ez a nagyolvasztók esetében. Az 1720-as években további nagyolvasztók épülnek: 1721-ben a bánáti Bogsánban, 1722-ben Dobsinán, 1726-ban Libetbányán, 1727-ben ismét Bogsánban, 1730-ban Pojnikon. Ezek már életképes, hosszú évtizedeken át fennmaradó vagy újjászülető üzemek, a két bogsáni elsősorban a török határon álló katonaságot látta el munícióval, s szállított a hadseregnek a dobsinai Lányi Pál is. Folytatódnak a textilmanufaktúra alapítási kísérletek is az 1720-as években, bár ebben a szektorban a tartósan fennmaradó vállalkozások kora csak a XVIII. század második felével köszönt be. A bőrgyártó manufaktúrák pedig, amelyek itt, a kezdet kezdetén is a leggyengébbek, csak egy van belőlük, később is a magyarországi manufaktúra fejlődés legkevésbé eredményes ágazatai közé tartoznak. Az 1683-tól 1718-ig terjedő emberöltő megélte az újkori Magyarország megszületését. Ebbe az időszakba nyúlnak vissza a középkori kereteket meghaladó új ipari üzemi formák kezdetei is. JEGYZETEK 1 Matthias Bel, Notitia Hungáriáé novae historico geographica ... II. Viennae 1736. 222. 2 Wilhelm Schröder, Fürstliche Schatz- und Rentkammer. 1686. Cap. 70. § 8., Cap. 91. § 1. 3 Heckenast Gusztáv, Rákóczi tevékenysége a gazdasági élet fejlesztése érdekében. Magyar Történész Kongresszus 1953. június 6-13. Budapest 1954. 116. 4 MOL. C.43. Acta secundum referentes. 1781. Nie. Skerlecz. No. 71. Pos. 48. 5 Imre Wellmann, Merkantilistische Vorstellungen im 17. Jahrhundert und Ungarn. Nouvelles Études Historiques. Budapest 1965. I. 345-346. n Pápai János törökországi naplói. Budapest 1963. 376. Márki Sándor, 11. Rákóczi Ferencz. Budapest 1907-1910. II. 314.