Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Új üzemi formák Magyarország iparában a XVII/ XVIII. század fordulóján

bérmunkásokat foglalkoztatott, de az üzem termékei kizárólag a rendtagok személyes szükségletét elégítették ki, piacra nem került belőlük semmi/

1 4. Az Einrichtungswerk-ben szerepel az a javaslat, hogy meg kellene honosítani a szattyánbőr- és karmazsingyártást a Buda és Székesfehérvár közötti területen, ahol a vizek a bőr cserzésére alkalmasak, s ahol még (1688-ban) jelen vannak az ehhez a mesterséghez értő török iparosok. A javaslattevő albizottság - nyilvánvalóan túlzott optimizmussal - azt remélte, hogy így évenként több százezer forintot lehetne benntartani az országban, ami ellenkező esetben a divatos csizmák ára fejében Törökországba vándorolna.

5 A terv nem valósult meg, de hogy valóságos szükséglet felismeréséből fakadt, onnan láthatjuk, hogy húsz évvel később Rákóczi Ferenc Huszton felállított egy karmazsinkészítő műhelyt, amelybe Isztambulból hozatott török tímárokat.

6 A huszti üzem gyártmányainak silány minőségét sejteti a fejedelem Nemesi Testőrségének irataiban olvasható megjegyzés: „ha ugyan karmasinnak mondhatja az ember, vagyis meri mondani".

7 5. A Krajna és Horvátország határán fekvő Csabaron a Zrínyiek az 1650-es években krajnai mintára, onnan hozatott munkásokkal olyan vasművet alapítottak, amelyben a vas kohósítása különböző olvsztókemencékben részben a hagyományos direkt, részben azonban újonnan bevezetett indirekt módszerrel történt. A vasművet, amely elsősorban az itáliai piacra termelt - Csabar nincs messze Buccaritól -, 1670-ben a belső-ausztriai kamara konfiskálta, s 1692-ben Krajnához csatolta.

8 Az üzem sem Horvátország, sem Magyarország piacain nem jelent meg termékeivel. 6. Ha a csabari vasmű bresciai típusú vasolvasztó kemencéjét, minthogy nem a belföldi piac számára termelt, figyelmen kívül hagyjuk, az első magyarországi nagyolvasztó felépítésére 1692-ben került sor Libetbányán. A vállalkozó, a sziléziai Karl Philipp Kropf tisztában volt vele, hogy a vasolvasztás („von gegossen Eysen die Schmelzung") tudományát ő honosítja meg Magyarországon. Tisztában voltak ezzel a kamarai hatóságok is, ezért megadtak Kropfnak - az udvari kamarától le egészen a besztercebányai alkamaráig minden lehetséges támogatást. Az üzem ennek ellenére sem jutott túl a kezdeti nehézségeken, s miután sziléziai szakmunkásai hazamentek, 1695 végén vagy 1696-ban végleg leállt, illetve direkt eljárással dolgozó hagyományos vasművé fejlődött vissza.

9 7. Erdély katonai parancsnoka, Stephan Steinville tábornok 1713-ban rendelte el nagyolvasztó építését a Szászsebestől délre fekvő Sebeshelyen. A munkát egy Staub nevű csehországi ács irányításával 1714-ben kezdték el, s az első olvasztásra 1716 augusztusában került sor. Az üzem a vasércet Vajdahunyadról, az öntőmunkásokat Csehországból kapta. Az 1720-as években még termelt, a XVIII. század második felében már csak romjai voltak láthatók.

10 Ez összesen hét új típusú üzem közül az utolsó kettő, a libetbányai és a sebeshelyi nagyolvasztó vonta magára a Habsburg birodalom kamarai és kato-